Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
társasági szerződésről szól. Azt mondja : aki kölcsönadja a pénzt, átadja az adósnak egyúttal a tulajdonjogot, tehát nem követelhet vissza többet, mint amennyit adott. De aki társasági szerződésben egy kereskedőnek, vagy iparosnak átadja pénzét, nem adja át a tulajdonjogot, úgyhogy a kereskedő, vagy iparos a hitelező rizikójával használja a pénzt. Ezért a hitelező részesedhetik abból a nyereségből, amely a pénzből, mint saját jószágából származik (potest partem lucri inde provenientis expetere, tanquam de re sua).1 Szent Tamás indokolásában kettős gondolatot lehet megtalálni. 1. Ha valaki társasági szerző- ződésben adja át pénzét, nem a kölcsönadás (mutuum) szerződésével állunk szemben és éppen ezért a pénz tulajdonosa a hitelező marad. Ebből következik, hogy a rizikót is viseli. 2. A pénz a jelen esetben termékeny, gyümölcsöző valami, tehát a hitelező, mint a gyümölcsöző dolog tulajdonosa, a nyereségből is részesedhetik. Tévesen értelmezi Szent Tamást Knoll : «Im Falle der Societas aber, und das ist punctum saliens der dominikanischen Zinslehre, kann deswegen der kapital-, beziehungsweise geldgebende socius Zins-Geld aus seinem Kapital- Geld fordern, weil er diesfalls als Eigentümer des Kapitals das Gefahrenmoment des Kapitalgeschäftes mitträgt. Durch dieses Risiko nimmt der Gläubiger an der Arbeit oder dem Unternehmen des Schuldners teil. Der Kapitalist erhält eigentlicht nicht Zins aus dem Eigentums-, sondern aus dem Risikotitel !»2 Éppen ezért téves és erőltetett Knoll következtetése is : «Nur die Arbeit (Mühe, Sorge), nicht der Besitz soll honoriert werden».3 Bár rámutattam arra, hogy a termelőeszközzel szemben mennyire kiemeli Szent Tamás a munka értékét, téves volna azonban azt gondolni, hogy Szent Tamás a munkanélküli jövedelmet elvileg elítéli és erkölcstelennek tartja. A társasági szerződés keretében ugyanis joga van a nyereséghez a hitelezőnek 1. a tulajdonjog címén, mert a hitelező a pénz tulajdonosa maradt. Ezt a mozzanatot csak megvilágítja a rizikó-viselés ; 2. mert a tulajdonjog gyümölcsöző dologra vonatkozik. A pénznek ugyanis szerepe van a nyereségben. Nem sérti tehát a csereigazságosság egyenlőségét, ha a pénztulajdonos részesedik a nyereségből. Lehetetlen, hogy Szent Tamás ne látta volna, hogy a pénznek, mint csereeszköznek olyan szerepe van a nyereségben, hogy annak ellenszolgáltatás és részesedés nem járhat ki. A csereeszközpénznek használata megszűnik az elköltésben. Szent Tamás a nyereség gondolatával kapcsolatban a pénz csereeszköz jellegét elejti és teljesen figyelmen kívül hagyja, egyúttal a pénz új fogalmának körvonalait rajzolja meg, amelyben központi jelentőségű a termelőeszköz mozzanata. A módszeres Szent Tamás-értelmezés célja hűségesen kipontozni Szent Tamás fogalmait, világosan körvonalazni a fogalmakra épülő 1 ILII22, q. 78, a. 2, ad 5. 2 August M. Knoll, Der Zins in der Scholastik, Tyrolia, 1933, 16. 3 August M. Knoll, u. o. A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 49 Theologia. 4
