Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
44 IBRÁNYI FERENC kapja azt a jogot, hogy a kölcsönvett tárgyat önszántából és saját céljára mivoltában megváltoztassa. Következőleg elhasználásra való tárgy használatát ideiglenesen nem lehet átengedni a tulajdonjog, átruházása nélkül. Ha tehát a kikölcsönzött, vagy bérbeadott tárgy (commodatum, locatum) a kölcsönvevő hibáján kívül a visszaszolgáltatás előtt tönkremegy, a kölcsönvevő nem tartozik kártérítéssel (rés perit domino). Ha viszont a kölcsönadott tárgy használat előtt hasonló körülmények között tönkremegy, a kölcsönvevőt ugyanazon jogi axioma alapján kötelezi a visszatérítés, jóllehet semmi hasznát nem látta a kölcsönadott tárgynak. Szent Tamás gondolatmenete tehát kettős pilléren nyugszik : úgymint a) a kölcsönadás szerződésének (mutuum) ingyenességén ; b) azon a tényen, hogy a pénz elhasználásra való tárgy. Szent Tamás bizonyítása a keresztény erkölcstudomány közkincse lett és végigvonul a századok folyamán minden kamatról szóló erkölcstudományi íráson. A kölcsönadás szerződésének természetjogi ingyenessége változ- hatatlan és örök igazság, mert nem a létezési, hanem a léttartalmi rendre vonatkozik. A keresztény erkölcstudomány örök igazságát fogalmazta meg a 1543. kánon első része : «Si res fungibilis ita alicui detur ut eius fiat et postea tantundem in eodem genere restituatur, nihil lucri, ratione ipsius contractus, percipi potest». A kamattilalom spekulatív megalapozásának másik pillére a pénz természete, amelynek kamatjáról van szó. Itt mindjárt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a pillér nem szükségképeni, örök és változhatatlan igazság, mert nem a léttartalmi, hanem a létezési rendre vonatkozik. Itt nem arról van szó, hogy ilyen vagy olyan természet milyen tartalmi jegyeket foglal magában, vagy milyen szükségképeni tulajdonságokban feslik ki, hanem arról, hogy az, amit az élet időadta meghatározásokkal bemutat, milyen tartalommal létezik. Vannak változhatatlan tartalmú valóságok, mint pl. a tiszta szellemi valóság, ami ha létezik, mindig annak létezik, ami előbb volt. A változásra képes valóságok viszont egyszer ilyen, máskor olyan tartalommal léteznek. A virág egyszer élőnek, máskor nem élőnek létezik. A pénzt Szent Tamás alapján eleve változásra képes valóságnak kell gondolni, mert hiszen az ember tette azzá, ami most, következőleg megteheti később másnak is, mint előbb volt. «Pecunia autem secundum Philosophum, principaliter est inventa ad commutationes faciendas.»1 Szent Tamás tehát azt kérdezi a kamattilalom megalapozásának második síkjában : milyen tartalommal létezik itt és most, a jelen gazdasági rend életében a pénz. Feleli : a pénz elsősorban csereeszköz, tehát elhasználásra való tárgy. A felelet esetleges tartalmú és tapasztalat alapján felállított ítélet, következőleg 1 11*11» , q. 78, a. 1, c.
