Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
esetlegesen is igaz. Nem szükségképen van így, lehetne másképen is és lehet, hogy idővel másképen is lesz. Későbbi kazuista írók helytelenül fogták fel a kamattilalom spekulatív gyökerét, amikor azt hangsúlyozták és abból indultak ki, hogy a pénz meddő (pecunia est sterilis, nummus non parit nummum). Igaz, hogy Szent Tamás a pénzt azok közé a dolgok közé sorozza, «quae non fructificant».1 Azonban Szent Tamásnál a «fructificare» szó nem a természetes termékenységet, szaporodást jelenti, hanem jogi értelemben vett gyümölcsözést jelent. Tehát szerinte «res quae non fructificant» csak annyit mond, mint «elhasználásra való tárgy». Nyilvánvaló az előbbi értelmezés a következő szavakból : «res quaedam sunt quarum usus est ipsa earum rerum consumptio, quae non habent usumfructum secundum iura ... Quaedam vero res sunt quarum usus non est earum consumptio ; et talia habent usumfructum ; sicut domus et ager, et alia huiusmodi.. .»2 A ház nem szaporodik meg azáltal, hogy használják. Szent Tamás Aristoteles Politikai könyveit magyarázva mondja ugyan : «alia (ars) vero, scilicet nummularia,... iuste vituperatur : non enim illa pecuniativa est secundum naturam, quia neque ex rebus naturalibus est, neque ad supplendam necessitatem naturae ordinatur, sed ex denariorum adinvicem commutatione ; inquantum scilicet homo denarios per denarios lucratur. Et... quaedam alia aquisitiva pecuniae est, quae rationabilissime vituperatur, et odio habetur : quae dicitur foenus, per quod denarius seipsum auget, et ideo sic vocatur. Videmus enim quod ea, quae pariuntur secundum naturam, sunt simila generantibus ; unde fit quidam partus cum denarius ex denario crescit. Et ideo etiam ista acquisitio pecuniarum est maxime praeter naturam : quia secundum naturam est, ut denarius acquiratur ex rebus naturalibus, non autem ex denariis».3 Az egész 7. és 8. lectio szövegösszefüggéséből világos, hogy Aristoteles és Szent Tamás a pénzváltásra és pénzkölcsönre támaszkodó öncélú nyerészkedést azért tartja természetellenesnek, tehát elvetendőnek, mert a pénznek az a rendeltetése, hogy általa a megélhetésre szükséges dolgokat megszerezzük, tehát mert a pénz az áruforgalmat szolgáló csereeszköz. «Propter istam necessitatem (sc. commutationum) inventus est usus denariorum.»4 «Omnes enim oeconomici augent denarios in infinitum, volentes habere denarios pro rebus, quae sunt ad usum vitae.»5 Következőleg a pénz az árucseréből sokasodik, nem magából a pénzből. A pénzváltók és pénzkölcsönzők öncélú nyerészkedése azért természetellenes, mert a pénz ilyen felhasználása a csereszolgálat természetadta céljából kikapcsolódik és attól függetleníti magát. A termékenység, illetve terméketlenség gondolata csak a kamat (foenus) elnevezésének etymologiai magyarázására szolgál. 1 IIaI Iae, q. 61, a. 3, c. 4 Polit., liber 1, lectio 7. 2 IDIP«, q. 78, a. 3, c. 5 Polit., liber 1, lectio 8. 3 Polit., liber 1, lectio 8. A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 45
