Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés

PÁZMÁNY PÉTER ÉS A PAPNEVELÉS

37

Hiszen ő maga is annak a szellemnek volt hiánytalan kiteljesedése, melyet a kollégium hajthatatlan következetességgel képviselt.

Ezért egész kormányzása alatt rajta volt, hogy minél több alkalmas jelöltet küldjön az Örökvárosba. A megüresedő helyeket számon tartotta és azonnal gondoskodott betöltésükről. Ha a megengedett számnál több jelentkező akadt, szívesen vállalta értük a költségtöbbletet. 1634 június 24-én pl. száz aranyat ígért egy pappá lenni óhajtó ifjú számfölötti eltartásáért.1 Mivel azonban egymaga nem győzte gonddal és áldozattal, másokat is buzdított, hogy vegyék ki részüket a munkából. 1627 április 9-én kelt levelében pl. a szepesi káptalannak kötötte lelkére, hogy augusztus közepéig el ne mulasszon útnak indítani egy vagy két arravaló ifjút, ellátva őket a szükséges költséggel.1 2

Az idők zordonsága, a nagy szegénység és a hivatáshiány azonban sokszor keresztezte a lelkes prímás szándékait és megakadályozta őt a törvényes létszám betöltésében. Volt esztendő, mikor mindössze egy vagy két növendéket tudott küldeni, de voltak egészen meddő évek is. Ebből a szempontból az 1627. év bizonyult legtermékenyebbnek ; ekkor ugyanis nem kevesebb, mint tizenegy magyar ifjú vonult be a kollégium tiszteletreméltó falai közé.3

De nemcsak külső, hanem olykor-olykor benső okok is akadályozták a megengedett létszám kimerítését. Ezek közt legsúlyosabb a kollégiumnak az az eljárása volt, hogy a jelölteket csak valamelyik jezsuita kollégium elüljárója előtt kiállott előzetes vizsgálat és formális felvétel után fogadta be. Pázmány magára nézve sérelmesnek, az ország érdeke szempontjából pedig károsnak tartotta ezt az eljárást. Panaszával egyenesen a Propaganda-kongregációhoz fordult és rendkívüli helyzetére való hivatkozással lényeges könnyítéseket kért Magyar- ország számára. Nevezetesen kérte, hogy 1. a magyar főpapok ajánlása külön vizsga nélkül is elegendő jogalap legyen a jelentkezők felvételére,

2. a felvétel necsak ősszel, hanem az év bármely szakában történjék,

3. a visszautazási díj később is fizethető legyen és végül 4. a magyarokat megillető helyek minden esetben magyarokkal töltessenek be ; ha tehát egyik évben nem volnának mind betölthetők, legyen szabad a következő évben betölteni őket. A kongregáció szívesen fogadta a prímás fel- terjesztését és némi enyhítés után a legtöbb pontban teljesítette is kérését.4

Ekkorra kielégítő megoldást nyert a másik nagy akadály, a

1 Hanuy i. m. I. k. 586. I.

2 U. o. II. k. 487. I.

3 Veress i. m. 28. 1.

4 Pázmány levele a Collegium Germ.-Hung, rektorához, 1626 júl. II. Hanuy i. m. I. 522. 1., a Propaganda-kongregációhoz, 1626 aug. 23., memoranduma a kollégium felvételi szabályainak enyhítésére, u. o. I. 530. s kk. 11., levele Vitelleschi jezsuita generálishoz 1626 aug. 23., u. o. 533. 1.