Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
38 BALANYI GYÖRGY visszautazási díj kérdése is. Pázmány már 1626 aug. 23-i levelében jelezte, hogy egy nagyobb összegű alapítvány létesítésével szándékozik rendezni a dolgot. Nagylelkű elhatározását 1627 jún. 2-án valósította meg. Ezen a napon ugyanis 1333 magyar aranyat bocsátott a kollégium vezetőségének rendelkezésére azzal a meghagyással, hogy az összeg után befolyó kamatokból minden esztendőben juttasson útiköltséget két vagy három haza igyekvő magyar növendéknek. De kikötötte, hogy a segélyt igénybe vevők legalább három esztendőt kötelesek legyenek az esztergomi főegyházmegye szolgálatában tölteni ; úgyszintén azt is, hogy a tőke hozadékát másra, mint magyar célra felhasználni nem szabad s az eredeti rendeltetéstől legfeljebb annyi eltérést engedett meg, hogy visszatérők hiányában a Rómába igyekvő jelöltek támogatására is lehet fordítani.1 Mivel később meggyőződött, hogy a fejenkint eredetileg negyven aranyban megállapított útiköltség nem elegendő, 1632 júl. 16. hatvanra, majd másfél hónappal később, szept. 6. hatvanötre emelte fel a fejenkinti juttatást.1 2 A nagy prímás fáradozásai nem voltak hiábavalók. Kormányzása második felében csakugyan sikerült magasabbra emelnie a kollégium magyar növendékeinek számát ; de még mindig nem olyan mértékben, mint a helyzet megkívánta volna. Veress Endre összeállítása szerint 1616—1637-ig a magyar szent korona területéről összesen negyvenötén keresték fel a nagyhírű intézetet.3 De ami hiányzott számban, azt bizonyos mértékig pótolta a jelentkezők szellemi és erkölcsi fajsúlya. Mert Szelepcsényi Györgyön kívül köztük találjuk Draskovics Györgyöt, Kisdy Benedeket, Lippay Györgyöt, Jakusics Györgyöt, Bosnyák Istvánt, Borkovics Márkot, Hoffmann Pált és a későbbi magyar hierarchia számos más kitűnőségét.4 Végelemzésben azonban a kollégium inkább a vezérkart, mint a közkatonák lelkes táborát adta a magyar katolicizmus élet-halál harcához. Üdítő vizű, de vékonyerű forrás volt. Ezért Pázmánynak más források után is kellett néznie. így terelődött rá figyelme azokra a jezsuita vezetés alatt álló szemináriumokra, melyeket a nagyemlékű XIII. Gergely pápa annakidején egyenesen az ellenreformáció céljaira alapított s melyek egyikében-másikában magyar alapítványok is voltak. Ezen az alapon már az 1611. évi nagyszombati zsinat nyomatékosan kérte V. Pál pápát, hogy a bécsi, gráci, olmützi és prágai pápai szemináriumokban három-három magyar, tót, illetve horvát ifjúnak is juttasson helyet.5 Pázmány eleinte nem gondolt erre a lehetőségre. Csak a szent1 Hanuy i. m. I. 602. s k. 1. 2 U. o. 334., 356. 1. 3 Veress i. m. 23. s kk. 11. 4 U. o. 5 Péterfy i. m. II. k. 217. 1.
