Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
36 BALANYI GYÖRGY Ettől az időtől kezdve a magyar ifjak elég rendszeresen keresték fel a Collegium-Germanico-Hungaricumot, de távolról sem olyan számban, mint joguk lett volna. Ebben mindenesetre része volt az idők zavarosságának és az utazás bizonytalanságának, de része volt a főpapi székek betöltése körül kifejlődött visszaéléseknek és egyes főpapok nemtörődömségének is. Szegényebb ifjainkat pedig a nagy útiköltség riasztotta vissza. A kollégium szabályai értelmében ugyanis a belépés alkalmával minden új tagnak ötven forintot kellett letétbe helyeznie a visszautazás céljaira. Hogy ez milyen nagy akadály volt, arra jellemző példaként említjük, hogy 1579-ben mind a nyolc magyar jelentkező visszalépett, mivel a szabályokra való hivatkozással nem engedték el nekik a visszautazás költségét.1 Ezeknek a fonákságoknak kiküszöbölésére az 1611. évi nagyszombati zsinat Forgách érsek útján azt kérte V. Pál pápától, hogy a kollégium protektorává lehetőleg az esztergomi érseket nevezze ki és a magyarországi helyzetre való tekintettel járuljon hozzá a kollégiumba küldendő magyar növendékek számának felemeléséhez ; a kollégium vezetőségénél pedig lépéseket tett abban az irányban, hogy a szegényebb tagokat mentesítse a visszautazási díj befizetésének kötelezettségétől s a főpapok számára az eddiginél nagyobb mértékben tegye lehetővé a bemutatási jog gyakorlását.1 2 Eredményt azonban egyik irányban sem ért el. A római kollégium tehát egymagában távolról sem tudta pótolni a magyarországi papnevelés hiányait. Ahhoz túlságosan kevés volt magyar növendékeinek száma. Veress Endre összeállítása szerint megnyitásától kezdve Pázmány kineveztetése idejéig, vagyis 1616-ig mindössze 93 magyarországi illetékességű ifjú lépett a kollégium kötelékébe.3 Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy ugyanennyien is kerültek ki. Mert egyesek még Rómában elhaltak közülök, mások pedig tanulmányaik befejezése előtt eltávoztak. De bármily vékony erekben csörgedezett a római forrás, vize mégis felüdítőleg hatott a magyar katolikus egyház életére. Mert a kollégium éppen azt adta, amire a lassan öntudatra eszmélő magyar katolicizmusnak akkor legégetőbb szüksége volt : a rendületlen hitbeli meggyőződést, a fölényes tudást és a tisztult erkölcsöket. A kollégium révén az ellenreformáció elit-gárdájának, a jezsuita-rendnek vállalkozó szelleme és harcos kedve sugárzott át hozzánk és fokról-fokra új életre pezsdítette a mélyen áléit magyar katolicizmust. Ha valaki, úgy Pázmány minden bizonnyal tisztában volt ennek a hatásnak óriási jelentőségével. 1 U. o. 194. 1. 2 Péterffy i. m. II. k. 217. 1. 3 Veress E. : A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyar- országi tanulóinak anyakönyve és iratai. Budapest, 1917. 1. s kk. 11.
