Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 375 műkifejezések átültetése sokszor leküzdhetetlen akadályokat gördít útjába. Mégis megállapíthatjuk, hogy feladatának jól megfelelt. E nagy mű tehát nem akar tankönyv lenni, hanem inkább olvasókönyv, tájékoztató, melyben hosszabb, egyszerűbb fejtegetések vezetik be a bölcse- letileg még kevésbbé járatos olvasót is a bölcseleti anyag megértésébe. Nem igen idéz, nem jelöli meg forrásait, nem ad bibliográfiát, s így nem lehet tudni, mire támaszkodik, fordít-e, vagy pedig maga szövegez, maga dolgoz fel anyagot és kérdéseket. Igaz ugyan, hogy műve elején megjelöl néhány skolasztikus művet, s azokat ajánlja is, sőt itt-ott hivatkozik is egyik-másik szerzőre, ám a szakember azonnal észreveszi, hogy más művekre is támaszkodik, mint amelyeket megjelöl, más forrásokból is merít, mint amelyekre a lap alján hivatkozik. Úgy látszik tehát, hogy csupán azt tűzte ki célul, hogy a bölcselet anyagát ismertesse, s nem akart mélyebb vizekre evezni, behatóbb stúdiumokra inspirálni. így könnyen érthető és menthető, hogy nem nyújt történeti áttekintést s nem adja a kérdések fejlődését. Csak a skolasztikus szöveg egyszerű és érthető interpretátora akar lenni. E szempontból minden elismerésre méltó munkát végzett. Előadása könnyen követhető, sőt élvezetes olvasmány. A skolasztika rövid, magvas tételeit és állításait feloldja és hosszasan fejtegeti, hogy a lassan gondolkodó kezdőnek nagyobb fejtörés nélkül érthetővé váljék. Bizonyára minden érdeklődő és kezdő a nagyközönség köréből igen hálás is lesz a szerzőnek érte. Első kötetének a Logikának felépítése egyébként teljesen az ismert skolasztikus felosztásokat követi. Tárgyalja az elemi logikát, melyben a fogalom lényegét, jelét, felosztását kapjuk. Ehhez a részhez fűzi a meghatározás és a felosztás ismertetését. Sokkal bővebben fejti ki az ítélet elméletét, fajait, tagolását, a különféle ellentétes ítéleteket. Végül a következtetések tanát adja hosszas és aprólékos leírásban. Az újabb iránynak hatását mutatja, hogy művének befejező részében a módszer kérdéseit is felveszi, melyben a logikát már gyakorlatilag alkalmazza. Fejtegetései mindenhol világosak, felépítése logikus és áttekinthető. Felosztásai is a régi nyomokon haladnak, ám kissé elágazók, különösen a fejezetek és az alfejezetek messzemenő taglalásában. Jobb lett volna egységes skéma szerint fejezetekre és cikkelyekre osztani a nagy anyagot és a szövegben, bevezetésképen megjelölni a genetikus felosztás nagy vonalait. Nyelvezete gördülékeny és könnyed, de néhol pongyola, aminek okát abban látom, hogy mindent lelkiismeretesen meg akar magyarázni és népszerűsíteni s ennek kedvéért sokat ismétel vagy szinonim szavakat, kifejezéseket halmoz, anélkül, hogy erre különös szükség volna. Előfordul az is, hogy a magyar kifejezés nem elég szabatos, így pl. a latin universalis-1 következetesen egyetemes helyett általános-sál fordítja. Ám a skolasztikának magyarra való átültetésében ez a nehézség szinte elkerülhetetlen lesz mindaddig, amíg az egyes szakkifejezések kijegecesednek és közhasználtakká válnak. A logika kidolgozásához szeretnék még néhány kisebb szakmegjegy-
