Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
AZ EGYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA 353 ményt. A kanonisztika annyira uralkodó planéta volt a XII—XIV. században, hogy ez a kor a kánonjog korának nevezhető, éppen úgy, amint ma a technika koráról szokás beszélni. Az iskola és a törvényhozás kölcsönhatása egyike a legérdekesebb forrástani kérdéseknek, de egyben a korabeli egyházjog helyes felfogásának is a kulcsa. Ismeretes, hogy a skolasztikus elmélet erősen hatott a praxisra, mindenekelőtt arra a forrásra, amelyből az egyházjog mind erősebben és kizárólagosabban tört elő : a pápai törvény- hozásra, de ugyanígy a jog gyakorlati alkalmazására, a bíróságok és egyéb egyházi szervek tevékenységére is. A törvényhozásnak és az elméletnek ez a belső kapcsolata mutatkozik abban a megbecsülésben, amelyben a pápák a jogtudósokat részesítették1 és hogy törvénykönyveiket az egyetemeknek megküldéssel tették közzé. Ez a befolyás nem maradt egyoldalú. A törvényhozás ismét impulzust adott az elméletnek. A XIII. századtól kezdve a skolasztikus alaptanok a pápai törvény- hozással egyre jobban egyesülnek és éppen ezáltal válik a ius canonicum ius pontificiummá. A klasszikus kánonjogot az jellemzi, hogy a jogalkotás és a jogfeldolgozás egymásba fonódott, mondhatnék, egységes, organikus egészet alkotott.1 2 Iskola, egyetem, pápaság — európai univerzális intézmények, amelyek fejlesztésében, fenntartásában részt vettek a nemzet mai értelemben vett fogalmát még nem ismerő európai népcsoportok, amelyek viszont megsokszorozva kapták vissza a kulturális javakat. A középkor szellemi keresztmetszetéhez tartozott az, hogy a különféle nemzetiségű tanárok tanítottak az egyetemeken és előadásaikból ugyanígy különféle népcsoporthoz tartozó hallgatók tanultak. A középkor folyamán az olasz egyetem adja az egyházjog reprezentánsait. IX. Gergely a Liber Extrát, VIII. Bonifác a Liber Sextust és XXII. János pápa a Clementinát azonban a bolognai mellett már a párisi egyetemnek is megküldi. Sőt V. Kelemen eredetileg a Clementinák megküldésére a párisi és — tanulmányai színhelyét— az orleansi egyetemet szemelte ki, ami nemcsak a francia királyoknak, Szép Fülöp óta növekvő befolyására mutat,3 hanem a francia tudomány szerepének fontosságát is jelenti. Valóban, a középkor végével a francia kánonisták jelentősége megerősödik. 3. Az egyházjog, különösen a pápaság hatalmának idején, nem szorítkozott csupán egyházi természetű ügyek szabályozására. De másfelől, a partikuláris jog fontos szerepe mellett, nem lehet figyelmen 1 Ezt mutatja pl. a III. Ince egy decretalisa (c. 7. X. de divort. IV. 19.) a nagy glosszátorhoz, Huguccio ferrarai püspökhöz,Tancred, Durantis, Johannes Andrea élete. Schulte, Das katholische Kirchenrecht, I. Teil. Die Lehre von den Quellen des katholischen Kirchenrechts. Gießen 1860. 256 1. 4. j. 2 Pöschl i. m. 16—18 1. 59 1. Haring i. m. 115 1. 5 j. 3 Pöschl id. m. 51 1. 3. j. Theologia. 23
