Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EQYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI 333 Ezáltal az olasz kormány immunitást biztosit egész Olaszország területén mindazoknak a követeknek, akik a Szentszéknél vannak akkreditálva s ezek a követek háború esetén is Olaszország területén tartózkodhatnak, mégha olyan országot képviselnek is, amelyik Olaszországgal hadiállapotban van. Biztosítja az olasz kormány az összes államok, még a hadviselő államok és a Szentszék közötti szabad érintkezést is, valamint az egész világ püspökeinek a Szentszék elé való járulását. Az olasz szerződés visszaállította a Szentszék és az olasz kormány között a diplomáciai képviseletet, sőt az olasz kormánynál akkreditált diplomaták doyenje a nemzetközi szokásjog szerint a pápai nuncius lett. A német birodalmi konkordátum 3. pontja csupán a Berlin és a Vatikán közötti diplomáciai képviseletet hagyta meg s az 1783-ban létesített müncheni nunciaturát megszűntette, viszont Németországnak is csak egy diplomáciai képviselője lesz a jövőben a Vatikánnál. A többi konkordátum nem rendelkezik a Szentszék követküldési és elfogadási jogáról, tényleg azonban 36 állam tart követet, mégpedig 12 állam nagykövetet a Szentszéknél, köztük még olyan államok is, amelyek lakossága nem katolikus. Ez is bizonyítja, hogy a Szentszék tekintélyét az egész világ még konkordátum nélkül is elismeri. II. A papság privilégiumai. Az egyházi rend méltóságának védelme megkívánja, hogy az Egyház ne elégedjék meg azzal a tisztelettel, amely a papságot a hívők részéről szent szolgálatuk következtében ipso facto megilleti, hanem az Egyház tételes intézkedésekkel is igyekszik ezt a tekintélyt az egyházi törvénykönyvben kodifikált papi privilégiumok állami elismertetésével fokozni. A háború utáni konkordátumok — sajnos — nem recipiálják teljesen az egyházi törvénykönyv idevágó rendelkezéseit, de több konkordátumban találunk a papi reverenciát méltató rendelkezéseket a «privilegium fori», a papság katonai szolgálata, a papság közhivatalviselése, a papi jövedelmeknek a végrehajtás alóli mentessége stb. tekintetében s ezeket a rendelkezéseket az alábbiakban csoportosítjuk. A «privilegium fori». Az egyházi törvénykönyv 120. kánonja a papság részére a «privilegium fori» kiváltságát biztosítja, amely szerint a klérikusok minden polgári és büntető perben az egyházi bíró illetékessége alá tartoznak, kivéve, ha egyes helyek részére (pl. a konkordátumokban) más törvényes szabály van. Erre vonatkozó rendelkezést már az 1852-ben kötött costaricai konkordátumban látunk, amely szerint a «causae sacrae» az egyházi bíróságok, a polgári ügyek pedig a laikus bíróságok elé utalandók.
