Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
334 KONTOR LAJOS Az ugyancsak 1852-ben kötött quatemalai konkordátum ehhez még azt is hozzáteszi, hogy egyháziak között a laikus bíróság pert csakis az egyházi hatóság beleegyezésével vihet. Az 1862. évi aequatori konkordátum még tovább megy, amikor a klérikusok mindenféle peres ügyét, még a polgári büntető törvényekbe ütközőket is, az egyházi bíróság elé utalja s a polgári hatóságokat arra kötelezi, hogy az egyházi bíróságoknak legyenek segítségükre, sőt a hozott egyházi ítéletet hajtsák végre. Visszafejlődést látunk azonban az 1887. évi columbiai konkordátumban, amely már csak azt ígéri, hogy a klérikusok elleni büntető eljárásnál a polgári bíróságok figyelemmel lesznek a papi tekintélyre. A háború utáni konkordátumok közül a lett (17.), a lengyel (22.), a litván (20.), az olasz (8.), és az osztrák (20.) konkordátum foglalkozik a «privilegium fori» kérdésével, míg a bajor, a porosz, a badeni és a német birodalmi konkordátumok erről nem tartalmaznak rendelkezést. A lett konkordátum 17. pontja szerint a papi kötelességek körüli mulasztások az érsek elé tartoznak s az ő ítéletét nem lehet a laikus bírósághoz megfellebbezni. Ha pedig a lett büntető törvénykönyv alapján a laikus bíróságok előtt emelnek vádat valamely egyházi személy ellen, az érsek idején figyelmeztetendő s ő vagy delegáltja a bíróság ülésein és az ügy tárgyalásán jelen lehet. Az elzárásra ítélt klérikusok a lett konkordátum szerint monostorban tartoznak büntetésüket kitölteni, ha azonban olyan bűncselekményt követtek el, amely miatt a 2305. kánon szerint degradálásra ítéltetnek, a büntetés kitöltésénél semmiféle kiváltság nem illeti őket. A lengyel konkordátum 22. pontja szerint, ha a lengyel büntető törvénykönyv alapján vádolnak egyházi személyeket vagy szerzeteseket bűncselekmény miatt, a bíróságok kötelesek az illetékes püspököt (rendfőnököt) azonnal értesíteni, neki a vádiratot és a végzéseket az indokolással együtt megküldeni s a püspök vagy delegátusa jogosult a «conclusio in causa» után az iratokat megtekinteni. Letartóztatás és elzárás esetén a polgári hatóságok az egyházi személyekkel szemben állásuknak és egyházi méltóságuknak megfelelő tiszteletet kötelesek tanúsítani. Az elzárás-büntetést a klérikusok a laikusoktól elkülönített helyen töltik, hacsak a püspök őket előzőén egyházi méltóságuktól meg nem fosztotta. Letartóztatás esetén pedig a klérikusok valamely szerzetesház erre a célra szolgáló helyén őrzendők. Mindezeket a rendelkezéseket magában foglalja a litván konkordátum 20. pontja. Az olasz konkordátum 8. pontja sem ismeri el a «privilegium fori»-t, amit a polgári törvény már 1850-ben megszüntetett s csak annyi kivételt tesz, hogyha az egyházi személy vagy szerzetes a büntető bíróság elé kerül, a királyi ügyész köteles a működési területén illetékes püspököt (rendfőnököt) értesíteni s vele a vizsgálati végzéseket, valamint úgy az elsőfokú, mint a fellebezési ítéleteket közölni. A klérikus
