Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II
30 IVÁNYI JÁNOS «Olyan vallomás ez — mondja Kittel — amely csupán a nagy embereknek, és ezeknek is csak szent pillanatokban jön ajakára».1 De ez még nem minden ! Az imában elmerült lélek nem marad a földön : belemerészkedik az égbe, az Istennek és angyalainak palotájába (25. V.), ahol a szeráfok ajkán szüntelenül zeng a fölséges Istent dicsőítő ének. (Íz. 6.) Itt is csak az Isten után kutat a lélek, és ha nem találja, semmit sem talál (25. v.) : «Mim van nekem rajtad kívül az égben ? S miben lelem kívüled gyönyörűségem a földön ? !» Tehát a ragyogó, szent égi csarnok is kihalt és üres számomra, ha nincs benne az Isten, kiben minden gyönyörűségem az égben és a földön. «Es sind Gedanken von einer religiösen Reinheit und Kraft — mondja Kittel — vor der man staunend stille steht. Es ist das Grösste, was auf diesem Gebiete in eines Menschen Herz gekommen ist, nicht übertroffen, nur erreicht und auf Christus bezogen durch Paulus.» (Rom. 8, 28 sk.)2 Végül is abban bizakodik a zsoltáros, hogy — mint a 49. zsoltárban láttuk — az Isten dicsőségben elfogja ragadni. (így helyesen: Nötscher, Dürr, Fichtner, Kittel, Vaccari. Velük szemben Gunkel, Schmidt, Herkenne, Wutz a szövegek egyhangú tanúskodása ellenére ehelyütt szövegkiigazítással élnek.) Világértékelésével a 73. zsoltár útépítőnek tekinthető a Bölcseség könyvének eszmeköre és világfelfogása számára. * * * Láttuk — íme — az erkölcsi kiegyenlítődés módozatainak fokozatos kiépítését az ószövetség teológiájában. Láttuk, hogy az isteneszme nyújtotta bizonyosságtudat volt az az őserős alap, amelyből kiindulva és kezdetleges nézeteken áthaladva, az ószövetség embere eljutott egészen az istenbír ás fölemelő hitéig. Az erős theocentrikus hajlam az ószövetség teológiájának érlelő ereje. Ebben a fejlődésben sem az indító, sem a lendítő erők nem kívülről jöttek. Egyiptom, Bábel, Assur a teljes igazságszolgáltatás bizonyosságáig sem tudott eljutni, éppen isteneszméjének tökéletlensége miatt. A lelki javak amaz értékelése pedig, amelyről pl. a 73. zsoltárban hallottunk, éppenséggel ismeretlen előttük. Az erkölcsi cselekvés legfőbb rugói náluk az érzéki, anyagi javak. Egyiptomi hit szerint még a túlvilágon is ezek várnak az elhúnytra. Bábel és Egyiptom tehát hédonista. Bábel amellett pesszimista. Egyiptom is félelemmel tekint át a másvilágra — amint ezt újabban Meissner, Ebeling, Kees, Nötscher, Dürr, Fichtner kimutatták. Az ószövetség bölcse azonban a legnagyobb baj közepette is egészséges optimizmussal lendül megváltó Istene felé. iványi János. 1 I. m. 247. o. 2 Kittel i. m. 247. sk. o.
