Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
PÁZMÁNY PÉTER ÉS A PAPNEVELÉS. Pázmány Péternek az esztergomi érseki szék elnyerése óta legfőbb gondja a papnevelés megszervezése volt. Jól tudta ugyanis, hogy a katolikus megújhodás sikere elsősorban azon fordul, tud-e elegendő számú és megfelelő szellemben nevelt papot munkába állítani a visszatérítendő tömegek lelki életének gondozására. De már maga a visszatérítés munkája is nagyszámú és hivatása magaslatán álló papság közreműködését tételezte fel. Mert Pázmány elődjével, Forgách Ferenc bíborossal ellentétben1 nem hatalmi eszközökkel, hanem mindenek- fölött szellemi fegyverekkel akarta diadalra segíteni a katolikus egyház ügyét. Jezsuita neveltetésének és hagyományainak megfelelően a szolid érvekkel való meggyőzést föléje helyezte a hatalmi szóval való rá- kényszerítésnek.1 2 Ezért, bár a politikai hatalmat is megbecsülte, elsősorban mégis a szellemi hatás eszközeivel : a szószékkel, az iskolával és az irodalommal iparkodott célját elérni. Természetes tehát, hogy a nagy feladat megoldására minél számosabb és minél odaadóbb munkatársat igyekezett magának nevelni. A helyzet, melyet e részben hatalomrajutásakor maga előtt talált, egyenesen kétségbeejtő volt. A hitújítás, az örökös belviszály és a török dúlás annyira megapasztotta a magyar klérus számát és annyira lesüllyesztette erkölcsi és szellemi színvonalát, hogy a katolicizmus végveszélyben vonaglott. Legjobb tanú erre maga a nagy prímás. Leveleiben és hivatalos felterjesztéseiben nem győz eleget panaszkodni a katasztrofális paphiány és a mély erkölcsi süllyedés miatt. «Az esztergomi érsekség állapota — olvassuk a bécsi titkos tanácshoz intézett egyik emlékiratában3 — röviden így jellemezhető : Az egész egyházmegyében van körülbelül száz plébános. Ezek között azonban elenyészően csekély azoknak a száma, akiknek nincsen ünnepélyes formák közt nőül vett ágyastársuk ; mert az ágyastartó plébánosok kölcsönösen kezére járnak egymásnak a házasságkötésben. Ha pedig ezeket elmozdítjuk helyökről, nincs kit tennünk helyökbe ; így a kisdedek keresztség, a felnőttek bűnbánat nélkül halnak el és az együgyű nép 1 Forgách jellemzésére 1. Hóman—Szekfü : Magyar történet. V. 282. 1. Tóth L. : Verancsics Faustus Csanádi püspök és emlékiratai V. Pál pápához, a magyar katolikus Egyház állapotáról. A bécsi magy. tört. intézet évkönyve, 1933. 159. és 198. 1. 2 Galla F. : A Pázmáneum alapítása és a Szentszék. Vác, 1935. 11.1. 3 1621. szept.
