Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kühár Flóris: Krisztus és az Egyház
KRISZTUS ÉS AZ EGYHÁZ 305 szenthagyományban. Ezt közli minden néppel. Gondoskodik róla, hogy a hittől a tévedést távol tartsa, és ezért részesedik a tévedhetetlenség karizmájában, mely tanítására ráüti a krisztusi eredet pecsétjét. A depositum fideit élő és éltető igazságként kapta az Egyház nem holt betűként, azért érik ki a kinyilatkoztatott igazságok csirájából theolo- giája, azért fejlődik a hitigazságok bennfoglalt tartalmából az átélt hit, a Szentlélek és a theologiai tudomány közreműködésével az ősi hit új és új gyümölcse : a dogmáknak korviszonyokhoz alkalmazott fogalmazása; a szellemtörténet változó fázisaiban való megrögzítése a változhatatlan Isteni igazságnak, definíciója a korábban csiraszerű hittartalmaknak. Krisztusnak, a Fejnek tudása, tudománya az Egyház tanítóhivatala által jut sértetlenül az ő tagjaiba. A régi és mai protestáns polémia azt mondja, hogy a katolikus Egyház meghamisította az Egyház bibliai fogalmát, mert nem Krisztust, hanem a pápát tekinti az Egyház fejének. Lehet, hogy ez a kifogás másoknak is ott motoszkál a fejében, azért a tisztánlátás kedvéért foglalkoznunk kell vele. Szt. Tamás ugyanis megfelelt már erre a modernnek látszó nehézségre (III. 8, a. 6.), midőn azt a kérdést tárgyalja: Utrum esse caput ecclesiae sit proprium Christo — Vájjon Krisztus saját hivatása-e az, hogy Feje az Egyháznak? «A fej kétféleképen hat a tagokra : először bizonyos benső ráhatással, úgyhogy érzéki és mozgató erejét átszármaztatja a többi tagokra ; azután külső kormányzással, úgy hogy a fejben székelő érzékszervek : a szem és a többi érzékszerv igazgatják az embert külső cselekedeteiben. A kegyelemnek benső hatása azonban nem származik másból, mint Krisztusból ; akinek emberi természete az istenséggel való összeköttetése miatt bírja a megszentelés erejét. De a külső kormányzat szerint való igazgatása az Egyház tagjainak mások hatásköre is lehet ; de Krisztustól különböző módon. Az első különbség az, hogy Krisztus feje mindazoknak, akik az Egyházhoz tartoznak : minden időben, minden helyen, minden állapotban. Más emberek vagy csak bizonyos helyen fejei az Egyháznak, mint a püspökök saját egyházmegyéjükben ; vagy csak meghatározott időben, mint a pápa, aki az egész Egyháznak feje, de csak pápaságának időtartama alatt ; és meghatározott állapot szerint, úgyhogy hívei útonjárók (viator). A másik különbség az, hogy Krisztus saját hatalmával és tekintélyével feje az Egyháznak, a többiek pedig Krisztust helyettesítik.» Foglaljuk össze : a pápa feje a földön élő katolikus keresztényeknek, mint vicarius christi, Krisztus helyettese. Ezekhez viszonyítva : uralmának ideje alatt : fej ; Krisztushoz viszonyítva : tag. Ebből is látszik, hogy a mindenkori küzdő Egyház nem adéquat kiterjedésű Krisztus misztikus Testével, mely mindazokat magába foglalja, akik Krisztus által nyerték vagy nyerik el az első megigazulást a hit által és a végső boldogságot az örök hazában. Theologia. 20
