Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II
A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 27 De akár elragadásról, akár a seol-ból való egyszerű kimentésről van itt szó, az alapigazság, melyet a zsoltáros kifejezni akar, ugyanaz marad : sorsunk az Isten kezében van. Ez a sors pedig az etikai érték szempontjából oszlik meg : a gonosz gazdag a seolba kerül és ott marad örökre. A jámbor szegényt az Isten kiragadja a seol karmai közül, és ő élni fog : az Istennél ! A 49. zsoltár tehát elhatározó lépést tesz : áttöri a véges lét korlátáit, amit a 37. és 39. zs. még nem tett meg. A túlvilági jutalmazás hite azonban nem a túlvilágvár ásnak, hanem az isteni igazságosság feltétlen érvényesülésébe vetett bizalomnak a gyermeke. Feltámadásról itt még nincs szó.1 Csak egyszerűen arról, hogy az embernek anyagtalan mása (alter ego-ja), refa’-ja = árnyéka, a halál után tovább él az Istennél. Hogy meddig tart ez a boldog lét — arról nem értesülünk. Sem arról, hogy mennyien osztották e vigasztaló hitet.1 2 3 A zsoltáros bizonyára nemcsak a maga számára várta a túlvilági kiegyenlítődést, hiszen masai-1. egyetemes értékű igazságot akar minden ember számára tolmácsolni. 4. — A 7J. zs. — Hozzátartozik az üdvösség történetének gazdák kodási rendjéhez, hogy a meg nem váltott embernek lépésről-lépésre kellett meghódítania a maga számára az isteneszmének kincses mezejét, és nagy lelki tusakodások és vívódások árán felszínre hoznia annak kimeríthetetlen gazdagságát. Erre a 39. és 49. zsoltár, Jób meg Jeremiás mellett a 73. zsoltár szolgáltatja a legszebb példát. Bele van rögzítve a zsoltáros leikébe az isteneszmének ősi idők óta birtokolt megdönthetetlen igazsága : 3 -i©?b ait: TJX aab -nab (többen : rnrr) oviba (1. v.) «Valóban ! Jó az Isten az igazhoz (masz. : Izraelhez). Az Isten (vagy : Jahve) a tisztaszívűekhez !» Nem a megbocsátó, kegyes Istenről van itt szó. A zsoltár szerint az Isten a tisztaszívűekhez jó ! Ebből az következik, hogy a bűnös ember más elbírálás alá kerül. (Vö. Zsolt. 32, 10. sk., mely ugyanezt a gondolatot teljes gondolatpárhuzammal fejezi ki.) Ezzel a hittel szemben azonban szöges ellentétben van a rideg valóság : «látom a gonoszok épségét (jólétét)»4 — mondja a zsoltáros. És hogy mennyire a lelkére feküdt ez a szomorú tapasztalás, 1 Nötscher i. m. 126. 0. 2 Nötscher i. m. 235. 0. 3 Masz. bxiTIJ^b- Wutz (Die Psalmen), Schmidt (Die Psalmen) a masz. szöveg mellett tartanak ki ; a legtöbben feloldják a fenti módon a jiszrael- szót. 4 ’er’e salőm r«sa'ím.
