Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II
28 IVÁNYI JÁNOS mutatja az a kesernyés hang, mellyel a gazdagok jó módját és elkapa- tottságát rajzolja (4—12. v.): Fájdalmuk nincs. A jóléttől csak ügy feszül a hasuk. — Nem bántja őket a gond, nem fáradoznak, mint a többi halandó, — Nyak- ékességük a gőg, köntösük az erőszakosság. — A hájból kinő a gonoszságuk és szívük hajlama szerint cselekednek. — Szájukat végigjártatják az égen és nyelvük körutat tesz a földön. — Közben ezt hajtogatják : «Mit törődik vele az Isten! Tud-e egyáltalában valamit a Fölséges?» Lám, ilyenek az istentelenek — sóhajtja a zsoltáros — és mégis jólétnek örvendenek! «És én — hiába őriztem meg tisztán szívemet És mostam ártatlanságban kezemet ! Nap mint nap csapás alatt vonaglom, Nincsen reggel, hogy ostor ne sújtana reám.» (14. v.) íme újra a fájó diszharmónia ! A jelen zsoltár szerzője nem a masal-költő higgadt hangján böl- cselkedik (mint pl. a 37. zs. szerzője). A kiáltó igazságtalanság élesen belevág húsába-vérébe, és szörnyű lelkimardosás szülője lesz lelkében : «Kis híjjá, hogy meg nem botlott lábam ! Hajszálon múlott, hogy el nem csúszott lépésem.» (2. v.) Mennyire őszinte, közvetlen emberi hang ! Kétely támadt a zsoltáros lelkében. De nem az Isten igazságossága vált kétségessé előtte. Csak a bizonyosság kezdett meginogni szívében. Kétségeit hangosan ki sem meri mondani, hogy hűtlenné ne váljék az Isten fiaihoz. Tehát emberfölötti erővel kapaszkodik bele az Istenbe, hogy felszínen tudjon maradni, míg csak fel nem villan elméjében a megváltó gondolat (17. v.) : «iasr-j? «amíg be nem mentem az Isten mikdasím-jába. Ezzel a mikdásim szóval mind mai napig nem tudnak mit csinálni a szentírásmagyarázók. Wutz: miksêmê-t olvas (az arab : tőből : kiosztani ; v . ö. kiszmet = a kiosztott sors !) és ezt fordítja: Pläne Gottes ! Schmidt, Kessler, Franz Delitzsch tiszteletben tartják a masz. szöveg kifejezését és így fordítják le : «bis ich in Gottes heilige Hallen kam» : értik a jeruzsálemi szentélyt. Gunkel (Die Psalmen) a ‘'tSp'.’a szót olvassa ki a szövegből, mely csapdát jelent : «míg be nem hatoltam az Isten csapdáiba».
