Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II
A kiegyenlítődés tehát minden bizonnyal meglesz, annál is inkább, mert : 3. Jahve számon tartja a makulátlan ember napjait (LXX : útjait)1, azért örökrészük (nahalatám) mindig megmarad, a gonoszok ellenben kiirtatnak. Jahve előtt lépked az ember : ha meg is botlik, el nem bukik, mert Jahve fogja kezét.2 A zsoltáros tehát arra int, hogy kétségeinkben Jahvéra vessük tekintetünket : félelmünkben az Istennél bújjunk meg, mint ahogy a gyermek megbúvik atyjánál, ki kezénél fogva vezeti fiát a göröngyös, szakadékos úton. A túlvilágra még nem függeszti szemét a zsoltáros. (így : Counard, Nötscher, Brückers, Herkenne, Gunkel, Schmidt.) Löhr3 ugyan messiási ítéletet lát a zsoltárban, tehát eschatológiai értelmet ad neki, de meggyőző érvekkel adós maradt. Egyet azonban meg kell állapítanunk, hogy az a gondolat, hogy az isteni ítéletben a gonosz megsemmisül, az igaz ember azonban megmarad és az Úr neki adja az országot örökségül (34. v.), termékeny talajul kínálkozott ama hit kiépítésére, hogy az igaz nemcsak utódaiban, hanem egyediségében is túléli a földi életet. 3. — Mint a 37., úgy a 4q. zs. is oktató jellegű. Lantszó mellett velős mondást (masai-1) akar közölni, talányt (hîdâ-t : problémát) akar megfejteni. A talányt megint csak az élet adja föl. A zsoltáros azt látja, hogy nagy vonzó erővel bír a gazdagság az emberek előtt. S ha reájuk mosolyog a jólét, minden egyébről megfeledkeznek : egyedül gazdagságukban bizakodnak (bôtfhlm cal-hêlâm) és dicsekvésük tárgya a nagy vagyon. A zsoltáros maga úgylátszik csak kívülről nézi a jólétet. Hogy önmagát a jámborok közé számítja-e, és a gazdagot ellenségének tekinti-e, vagyis, hogy mint a 37. zsoltárban a jámbor szegény és az istentelen gazdag ellentéte áll-e előtte, akkor, amikor masai-ját megszerkeszti — a szövegből nem tűnik ki világosan. Masal-ját a zsoltáros mindenkihez intézi : előkelő és egyszerű, gazdag és szegény emberhez egyaránt. Jobbal ellentétben a földi javakat a 37. zsoltár és a Kohelet módjára értékeli. Semmire való hiúságok ezek, mert a halál előtt helyt állni nem tudnak. Az esztelen baromhoz hasonlít az az ember, ki kincsére és vagyonára teszi fel mindenét. (13. v.) Mert jön a halál, s mint a pász1 jôdé'a jahve jetné (LXX nyomán : darké) tammím. 2 jahve szórnék jâdô (24. v.). 3 I. m. 33. o. A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 25
