Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
AZ ÚJABB FRANCIA MISZTIKUS IRODALOM 269 a legmodernebb misztikus problémáknak és irodalomnak is, mely megtanulhatja Merschtől a misztikát szigorúan dogmatikai forrásokból levezetni. Mersch — hatalmas művének megjelenése után — egy tanulmányt is írt, melyet a «Zeitschrift für Aszese und Mystik» 1934-es évfolyama hoz német fordításban. A tanulmány megírására alkalmat adott Jürgensmeister «Der mystische Leib Christi als Grundprinzip der Aszetik» című kitűnő művének a megjelenése. Jelen közlemény Mersch szellemében kíván egy kis ízelítőt adni azokból az elgondolásokból, amelyek a misztikát szigorúan dogmatikus igazságokra, dogmákra alapítják és az ilyen úton nyert és körülírott misztikus igazságokat az aszkézis kiindulópontjává és alapjává teszik. A céltudatos lelki élet állandóan és párhuzamosan az aszketikus és misztikus síkon mozog, amikor is az aszkézis inkább az ember munkája önmagán, a misztika pedig inkább Isten, a kegyelem műve az emberben. Téves az az elgondolás — amelyet sok lelki mester vall —, hogy a lelki élet első szakában az aszketikus munka folyik, míg a lelki élet haladottabb szakában a misztikus élet uralkodik a leiken. A lélek a lelki élet elején nem tud misztikus magaslatra eljutni, de azért mégsem nélkülözi a misztikus közeledést Istenhez. A misztikus élet — hogy úgy mondjuk — nem is forszírozható, mert ez a lélek aszketikus önfegyelmezése és iskolája nyomán önként hatalmasodik el a leiken, illetőleg az aszketikus életben iskolázott és trenírozott lélek természetszerűen válik alkalmassá nagyobb misztikus kegyelmek befogadására. Szóval a misztikus állapot inkább kegyelem, az aszketikus munka inkább emberi gondosság, mely azonban szintén kegyelmi munka, kegyelemmel végzett munka és amely a misztikus élet legmagasabb fokán se gyengülhet, legfeljebb a lélek magas röpte mellett könnyebb, mint a lelki élet kezdetén. Nehogy a lelki élet — az említett kettős síkon haladva szinte belefulladjon a külső aktusokba, formákba, rendszerekbe és áhítatgyakorlatokba, fontos, hogy a lélek állandóan szeme előtt tartsa a lelki élet lényegét és célját, a lelki élet lelkét, azaz Istennel való benső kapcsolatot, Istenhez való folytonos közeledést, amit hivatva vannak a külső formák és aktusok, mint célhoz vezető eszközök szolgálni. A lelki élet lelkét három tétel biztosítja. 1. Krisztus embersége Istenhez kapcsolja az embert, mert Krisztus Isten is. Egy önmagába visszatérő életfolyamatról van itt szó : Isten, Krisztus embersége, az ember, Krisztus embersége, Isten. Krisztus embersége révén éppen abban nyilatkozik az ember belekapcsolódása Istenbe, mert Krisztus egyúttal Isten. Ő Isten és ember egy személyben. Ha Krisztus emberségétől még tovább kellene vándorolnia az embernek egy messze trónoló Istenhez, akkor még könnyen eltévedhetne az Istent kereső lélek, de mivel Krisztus az ember egyúttal Isten és az incarnatio misztériuma óta a kettő Krisztusban szét- választhatatlanul és örökre egyesül, az ember Krisztus embersége révén elérkezett Istenhez.
