Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
268 TIEFENTHALER JÓZSEF ták volna. Sőt talán a legeslegtöbb egyházmegyének egyetlen egy ilyen papja sincsen. Ez mindenesetre hiány, amelynek megszüntetése kívánatos volna. Szükségesnek kell elismernünk, hogy legyen az egyházmegyékben legalább egykét ilyen magasabb egyházjogi képzettséggel bíró pap, kik az alaposabb egyházjogi ismereteket leginkább megkívánó hivatalokra legyenek alkalmazhatók. Annál is inkább szükséges volna ez, mert — erről Toso nem szólt említett cikkében, hanem későbbre ígérte — az egyetemeken sem mindig adják elő megfelelő módon az egyházjogot. Akármelyik magyarországi vidéki szemináriumból kikerült pap többet tanult a kánonjogból, mint főképpen a latin országok egyetemeit végzett ifjú. Kívánatos tehát, hogy küldessenek teológiát végzett fiatal papok a római kánonjogi fakultásokra, ami egyébként tudtunkkal nem egy egyházmegye részéről már is megtörtént. És ezek mielőbb kerüljenek olyan hivatalokba, melyekben módjuk van magukat gyakorlat útján továbbképezni és egyúttal tudományszakjukba elméletileg is elmélyedni. Hogy pedig ezt minél inkább megtehessék, Tosonak azt a követelését is meg kell szívlelni nálunk is, hogy nem kell egy személyre annyi hivatalt ruházni, amennyinek képtelen megfelelni és hogy gondoskodni kell számukra az egyházjog műveléséhez szükséges segédeszközökről, nevezetesen könyvekről és folyóiratokról. * * * Ha a mondottak szerint nem is olyan aggasztó az egyházjognak helyzete a szemináriumi oktatásban és egyházmegyei kormányzatban nálunk, mint másutt sokfelé, kívánni való van még elég, melyeknek megvalósulása esetén az egyházjog művelése elérheti azt a színvonalat, melyet a kódex megjelenésekor, ezelőtt húsz évvel, méltán remélhettünk, de mindmáig el nem értünk. Sipos István. Az újabb francia misztikus irodalom egy-két vezető gondolata. Az újabb katolikus aszketikus-misztikus irodalom francia nyelven termel a leggazdagabban. Elég Pauláin, Saudreau, Maumigny, Garrigou- Lagrange műveire hivatkozni. Nyomukban ma két probléma lépett előtérbe, melyek egészen friss lendületet hoztak az aszketikus-misztikus irodalomba és pedig : visszavezetni a misztikát a bibliai alapokra, itt keresve a misztika lényegét és az aszkézist és misztikát a praktikus vallásos élet alapjává tenni. Ezen célkitűzések szempontjából egészen elsőrangú, kimerítő hatalmas kétkötetes munkát írt 1932-ben a belga jezsuita pater, Émile Mersch «Le corps mystique du Christ» címen, mely 1936-ban már a második bővített kiadásban látott napvilágot. Dogmatörténeti széles mederben haladva, tudományos felkészültséggel keresi misztikus téziseit a Szentírásban, az egyházatyáknál és a hatalmas teológiai múlt irodalmában. A kitűnő munka valóságos forrása és tárháza
