Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében II
24 1VÁNYI JÁNOS viszonyokra az a szembeállítás, amelynél a szegény ember képviseli az igaz lelkű embert (a jâsâr lëb-ot : LXX. 14. v.), a gonosz pedig egyértékű a gazdaggal, aki sikerrel jár az élet útján (7. v.) és kapzsiságában kifeszíti íját (14. v.) a szegényre. De észreveszi ez az etikai érzék a sorsvetés egyenetlenségeit is : a szelíd, alázatos ember szegénységben sínylődik, a gőgös gazdagnak pedig áll a világ. Sokan felizgulnak (titharj és felháborodnak (tekanné’J ezen az igazságtalan helyzeten, és félő, hogy az Isten igazságosságába vetett hit is meginog lelkűkben. Ezért a bölcs részint az élettapasztalat, részint pedig az atyák gyűjtötte értékek tárházában eszmék után kutat, hogy velük kiölje a lelkekből a bágyasztó kételyt és egészséges optimizmussal lendítse őket előre a kijelölt életúton. A zsoltár megoldása a) nemleges és b) tevőleges irányban halad. a) A gonoszok gazdagságukkal egyetemben mint a virág, hamar elhervadnak, és mint a zsenge fű a nap tüzére hirtelen elfonnyadnak. (2. v.) «Láttam a gonoszt : büszkén állott mint a cédrus a Libanonban. Általmentem, és íme már nem volt, Kerestem, és még a nyomát sem találtam». (35. sk. v.) Úgylátszik valami konkrét eset ereje tette oly kifejezővé a gonosz ember gyors romlásának ezt az eleven szemlélését. Az egyetemes felelősség is helyet kap még e zsoltár megoldási módozatai között : «Ifjú voltam, és megvénültem ! De nem láttam igaz embert elhagyottan, Sem azt, hogy ivadéka (zar'ő) koldult volna». (25. v.) Ellenkezőleg : (38. v.) «Az istentelenek együtt pusztulnak el, A gonoszok ivadékát kiirtják». b) Ennél a kezdetleges felfogásnál jóval jelentősebb a pozitív megoldás, mely jórészt a Jób-könyv vonalán halad. Ennek a megoldásnak veleje és gyökere megint csak a páratlan isteneszme: 1. Az Úr biztos fölénnyel tekint le a gonosz ember agyarkodására (jiszhak = nevet), mert tudja, hogy eljön az ő napja (13) : az Isten ítéletének napja ; eljön ez még a földi életben, egészen biztosan, legalább is abban a pillanatban, amikor a gonosznak már-már gátlólag sikerül belenyúlnia az isteni világterv érvényesülésébe. 2. A másik bizalmat keltő igazság a bölcs szemében az, hogy Jahve ’ohéb mispát = szereti az igazságos ítéletet: ugyanaz a gondolat, mint Sirák fiánál. [Kùpcoç Scxaioç: 18, 2 (B nem így) és a szír!].
