Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
A HÚSZ ÉVES CODEX JURIS CANONICI 265 kihirdetett és egy év múlva életbelépő egyházi törvénykönyv iránt voltunk, megvalósult-e? Van Hove, a louvaini egyetem nagynevű egyházjogásza is feltette e kérdést az Ephemerides Theologicae Lovanienses XII. évfolyamának 242. lapján s azt állapította meg, hogy ha a kodifikáció haladást jelentett és kellett jelentenie a kánonjog tanulmányozásában és tanításában, a tanulmányozás színvonala nem emelkedett arra a magaslatra, amelyet remélni lehetett. Felvetette A. Toso is, a Jus Pontificium XVI. évfolyamának 131. s kk. lapjain, azt vizsgálva különösen, hogy a kódex kihirdetésétől eltelt huszadik év után milyen az egyházjog helyzete az egyházmegyék igazgatásában és hogyan tanítják az egyházmegyei szemináriumokban és arra az eredményre jut, hogy nem nagy azon egyházmegyék száma, melyekben semmi kívánni való nincs e tekintetekben. Kevés ugyanis — panaszolja Toso — az olyan szeminárium (az egyetemekről nem szól), melyekben a kánonjogot úgy tanítják, amint kellene : röviden, de ahhoz a teológiai disciplinához méltóan, amely nélkül a lelkipásztorkodásban és egyházkormányzatban mozdulni sem lehet. Nagy súlyt helyeznek a szemináriumokban a biblikumra és dogmatikára, erkölcstanra és lelkipásztor- kodástanra, bőségesen tanítják a liturgiát és egyháztörténetet ; a jogra csak annyi idő jut, amennyi ezen disciplinák mellett még marad ; úgy, ahogy átvesznek egyes részeket belőle, a többit — mondják — elhagyhatjuk, mert a morális úgy is tárgyalja. Hogy az egyházmegyék kormányzatában hogyan alkalmazzák a kánonjogot, a nem bírói fórumot illetőleg a S. Congr. Concilii mondhatná meg legjobban, melyhez tömegesen érkeznek a felfolyamodások a jogszabályoknak meg nem tartása miatt, a bírói fórumot illetőleg pedig a S. Congr. Sacram, tanus- kodhatik, mely éppen tavaly látta szükségesnek az egyházmegyei bíróságok tájékoztatására és az eddig sokszor előfordult hibák és tévedések elkerülésére a köteléki perekben való eljárást illetőleg instrukciót kiadni. Nem a legkedvezőbb tehát az egyházjog állapota az egyházmegyékben és elég messze van attól, melyet a kódex kihirdetése után való huszadik évre várni lehetett. Tosco felsorolja ennek okait is. Ilyen először is az a vélekedés, hogy a kánonjog felesleges, mert hogy benne foglaltatik a morálisban ; azután az a vélemény, hogy a kódex önmagában is elég, mert olyan világos, hogy csak fel kell ütni s mindeni eligazodhatik rajta ; valamint az a vélemény, hogy a kánonjoggal való foglalkozást nem szorgalmazni, hanem mérsékelni kell, mert ez a disciplina örökös viszályok forrása és a püspöki tekintéllyel szemben való engedetlenség előmozdítója. Ezeken kívül főleg kisebb egyházmegyékben felhozzák okul a paphiányt is, ami miatt halmozni kell a hivatalokat és az anyagiak hiányát, ami akadályozza, hogy megfelelő képzettségű emberek álljanak rendelkezésre. Ám ezek az okok nem helytállók. Ami mindenek előtt a papoknak és anyagiaknak hiányát illeti, azt feleli Toso, hogy amennyiben valamely egyház-
