Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Karsai Géza: Hittudomány és néprajz

KÍSÉRLETEK AZ ÁTLÉNYEQÜLÉS FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA 263

6. Befejezésül B. dialektikus eszközökkel védi a maga tanát. A kenyér Krisztus testévé lesz a már említett módok szerint úgy, hogy állaga nem szűnik meg. Mint ahogy az Ige is testté lett úgy, hogy maradt, ami volt, a kenyér is megmarad, ami volt. Ha állagilag álváltozott volna, látszat-kenyér (phantasticus panis) volna, hiszen másnak látszanék, mint ami volna. Vagy Krisztus teste volna látszat-test, ha az Ige kegyelme ott nem volna és ha az állag (subjectum) nem jelentené értelmünknek szellemi módon az ő emberi természetét. A jel igazat jelent. Az evangeliumos könyvről is igazán mondjuk : ez Krisztus írása, ezek az ő saját szavai. Mert ezen látható jel (evangeliumos könyv) ugyanazon szavakat tartalmazza, melyeket földi életében maga Krisztus mondott. A könyvben ezek a szavak «spiritaliter» vannak meg. Ugyanígy mondjuk : valóban a Szentlélek jelent meg a galambban és a pünkösdi tűzben. Mindkét jel az ő isteni természetét jelenti.

Kifejtvén így a jel és a jelentés viszonyát, ezt még pár idézettel támogatva, kijelenti : quidquid spiritaliter dicitur, hoc idem verum est.

Részletesen ismertettük B. tanát, mert ez a tan eddig ismert műveihez, főleg a «de sacra caena»-hoz viszonyítva rendszeresebb, következetesebb, világosabb. Itt már az accidens fogalmából igyekszik tagadni az átlényegü- lést, a probléma a reális jelenlétről átcsúszik a metafizikai térre : fennállhat-e a járulék eredeti állaga nélkül. B. a matéria-forma, substantia-accidens (Aristoteles, Boethius), subjectum — id quod est in subjecto (Szent Ágoston) fogalompárok metafizikai jelentésadásában Boethiustól és egy IX. századi, Auxerre-i Remignek tulajdonított Boethius-kommentártól függ. Ezek pedig a formát általában azonosítják a járulékokkal ; nem metafizikailag szemlélik a matéria-forma viszonyt, hanem logikailag. A materia szerintük az állítások alanya ; a forma pedig az állítmánya. Az alany és állítmány elválaszthatatlan ; Socrates nem lehet igazságos, ha Socrates nincs. A kenyér nem lehet sacramentum, ha — a consecratio után kenyér nincs. Ez a dialektikus fogalmazás viszi B.-t az állagi átváltozás tagadásához.

Ha az eszmetörténet szempontjából keressük B. tévedésének forrását, ezen fogalompárnak praescholasticus értelmezésében kell azt keresnünk. Ahogy a christologikus viták előmozdították a «lényeg, természet, személy» stb. fogalmainak bölcseleti tisztázását, e nélkül a herezis tárt kapukra talált, úgyanúgy volt szükség az állag-járulék metafizikailag pontos fogalmazásához az eucharisticus dogma meghatározásánál. Ehhez pedig Aristoteles Metafizikájának ismerete lett volna szükséges. A XI. század iskolái ezt még nem ismerték. B. ellenfelei ezért jöttek zavarba a dialektikában jártas mester distinctióinál, meghatározásainál ; hisz ráadásul az előttük is tekintélyes Szent Ágostonból (meg Szent Ambrusból stb.) szedte ki őket. Nem is tudtak másra hivatkozni, mint eleven hitükre, a hit forrásainak világos beszédére — és a járulékoknak a kenyér állaga nélkül való fennállásánál : az isteni minden- hatóságra. B. Ágoston-magyarázatát más szövegei alapján helyesbítették. A dogma akkori védőinek a szövegben előadott érveken való meghökkenését ma már alig értjük. Ma ezek a nehézségek egy disputatio hebdomadaria kere