Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
254 KARSAI GÉZA nagyon csekélyeknek mondhatók. A Schreiber-iskolához tartozó Vincke idézett munkája katolikus szempontból különös figyelmet érdemel, bár csak kis részét öleli fel a hatalmas tárgykörnek. A szentírástudomány és a néprajz kapcsolatairól a kutatás hiányossága miatt csak keveset mondhatunk. Kétségtelen, hogy egyszerű népünk életében nagyon sok az ószövetségi vonás. A családi életben, a tulajdonjogban, a közösséghez való viszonyban és némileg még az istenfogalomban is az ószövetségi patriarchalizmus nyomai láthatók. Az életmódon kívül különösen a külsőségek kultusza, a lényeges lelki mozzanatok gyakori félreismerése (pl. a bűntudatban, a kegyelemtan terén) emlékeztet az Ószövetségre. Ezek mellett természetesen számtalan esetben érvényesül az Újszövetség szelleme is, de erről más helyeken úgyis bőven szólunk. A Szentírás képes beszédje élénken hatott minden nép nyelvére. A «kiválasztott nép» öntudata megvolt a frankoknál és a magyaroknál is. A királyi hatalom isteni eredetéről, a király főpapi méltóságáról vallott középkori és újkori nézetek is a Szentírásban gyökereznek. Sión hegyének analógiájára alakult ki a spanyoloknál Montserrat, a magyaroknál Pannonhalma, a németeknél Andechs szenthegyének motívuma is. Időrendben talán Pannónia szenthegyének fogalma alakult ki legelőször, valószínűleg az itteni keresztény rómaiak körében. Érdekes volna egyszer a szenthegy-motívum római alapjait is részletesen megvizsgálni. A Szentírás hatása népünk költészetében (mondák, legendák, mesék, dalok), szólásaiban és hiedelmeiben is erősen érvényesül, sokszor persze meglehetősen torz módon. A vallásos néprajzra ezen a téren még nagy feladatok várnak. Nagyon termékeny forrásanyag a népi jámborság gyakorlati megnyilvánulásainak szempontjából az aszkétika területe. Sajnos, a vallásos néprajzi kutatás még mindig nem méltatja kellő figyelemre a keresztény nép aszkétikus életét, míg az egyházonkívüli népek ilyenirányú megnyilatkozásairól már eleget írtak. Pedig érdemes volna felderíteni, mint vélekedik népünk az áteredő bűnről, annak következményeiről és hogyan iparkodik leküzdeni az erkölcsi tökéletesség akadályait? Miben látja a tökéletesség lényegét, milyen erényeket tart ahhoz szükségeseknek? Bőséges vallásos néprajzi anyagot szolgáltatnak a népi imák, imakönyvek, énekeskönyvek, a különböző ájtatos- ságokra vonatkozó épületes irodalom, a népi önmegtagadások, a szenvedélyek és a bűnök ellen való küzdelem különböző formái. Érdemes volna például összegyűjteni és a vallásos néprajz szempontjai szerint feldolgozni a kapzsiságra, a haragra, az igazságosságra, a mértékletességre, a szűzi tisztaságra vonatkozó népi szólásokat és véleményeket. Ez annál inkább is szükséges és tanulságos volna, mert a vallástörténet és az etnológia már jóval előbbre van a primitív népek aszkétikus életének felkutatása terén. A művelődéstörténet révén úgyszólván már az ókor és a középkor népi aszkétikus módszereiről is többet tudunk,
