Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 253 benyomulásának felderítése terén. így például sok kultikus és népi vonást találhatunk az immunitás és a menedékjog történetében. Nagyon hálás tárgykör volna a házasságjog zsidó, római, germán és magyar népjogi alapjainak részletes vizsgálata, különösen manap, a népjogok felélesztése és korlátlan érvényesítése idején. Akkor, amikor például a nemzetiszocialista állam az ősi germán jogra és a mai népi jogérzékre hivatkozva teljes egészében elveti a «formalisztikus», latin eredetű jogot és azzal együtt természetesen az egyházjogot is, életbevágóan fontos, hogy a kánonjog óriási művelődéstörténeti jelentőségére minél határozottabban és részletesebben rámutassunk. A kánonjog vitte bele a jogtudományba a keresztény erkölcstan alapelveit és így nagy mértékben szerephez jutott a népek nevelésében. Ide tartozik például a rabszolgaság és a jobbágyság enyhítése, illetőleg megszüntetése ; a hatalmasok felelősségrevonása ; a szegények, özvegyek, árvák és gyengék jogvédelme ; a nő jogi helyzetének lényeges emelése ; a házasság tisztaságának védelme ; a nőrablás és a gyermekgyilkosság büntetése. Lényeges változtatásokat hozott az egyházjog a magánbosszú, a párbaj és a középkori bíráskodás durva kinövéseinek állandó irtásával. Az istenbékéje, a menedékjog, a javító büntetések és vezeklések bevezetésének, az örökbefogadásnak, az eskünek és számos más egyházjogi dolognak megvan a maga erős és mellőzhetetlen néprajzi vonatkozása is. A birtokbavétel és mágikus vonatkozásai (körüllovaglás, fonállal vagy lánccal való bekerítés, ruhával való lefedés, valamely szent védelme alá való helyezés) is idetartoznak. Ősi kultikus és egyházi hagyományrétegek tapadnak a temetéshez, a szomszédi viszonyhoz, a legénybíróságok számos szokásához (felütés, felavatás, szégyenbíróságok ; magtalanok, agglegények és pártában maradt vénleányok kigúnyolása stb.). Az egyházjogi vonatkozások egész sora tapad a ruhaszokáshoz. Az örökbe- és a védelembe-fogadást már a legősibb idők óta ruhadarabokba (különösen köpenybe) való beburkolással jelképezik. A felszentelést, beiktatást, felavatást és beavatást bizonyos méltóságokba vagy közösségekbe legtöbb esetben az állás vagy rend méltóságához illő ruhákba való beöltöztetéssel, jelképes értelmű tárgyak átadásával szokták végezni. Megvannak a kultusznak, a patronátusnak, a templomnak, az ereklyéknek stb. is a maguk sokágú egyházjogi és egyben vallásos néprajzi vonatkozásai. Az ilyen irányú részletkutatások már folyamatban vannak,1 de a tárgykör óriási terjedelméhez és fontosságához mérten még 1 V. ö. például E. V. Künssberg: Rechtsgeschichte und Volkskunde (Jahrbuch für historische Volkskunde I, 1925, 69 kk.) és Rechtliche Volkskunde (= Volk. Grundriß der deutschen Volkskunde in Einzeldarstellungen, 3. k.) Halle, 1936. —J. Wincke: Volkstum und Recht aus kirchenrechtlicher und volkskundlicher Sicht (= Forschungen zur Volkskunde, 29. sz.). Düsseldorf, 1937. Az egyes egyházjogi folyóiratok, például a nagymultú Archiv für katholisches Kirchenrecht, nagyon sok idevágó részletkutatást tartalmaznak.
