Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 249 új tudománya által kellőleg még át nem értékelt — alapfogalom, köztük maga a nép, a népiség fogalma is, részletes megvitatásra szorulnak. A legtöbb eddigi feldolgozó (főként Rumpf) írásain meglátszik, hogy a maguk valóságában még soha át nem élték, hanem csak könyvekből merítették anyagukat, hogy csak a vallásos néplélek külsőséges ünnepi megnyilvánulásait ismerik, a köznapiakat, a lélek mélyén elrejtett és csak tökéletlenül megnyilatkozó alapvető népi vallásos tényeket azonban nem. Nem lehet ma még mérleget felállítani, ítélkezni és értékelni, amikor a népi jámborság élettörvényeit, hű és igazán használható leírásait sem ismerjük vagy nélkülözzük. Másrészt elengedhetetlenül fontos követelmény a vallásos néprajz forrásismeretének kibővítése és rögzítése is. Így például fel kell venni a normaszerű (zsinati határozatok, vezeklőkönyvek, agendák, misekönyvek, különböző szertartáskönyvek, rendeletek stb.) és a normatív (imák, énekek, litániák, votív- misék, búcsúk, egyházi naptárak, ereklyejegyzékek stb.) forrásokat is, melyek a püspöki és plébániai könyvtárakban, levéltárakban, krónikákban, újságokban és naplókban óriási tömegben találhatók. Fel kell venni a szövegkritikai tanulmányokkal lejáratott legendák új, a népi jámborság és alkotó képzelet szempontjából való teljes átvizsgálását ; az óriási épületes irodalmat és a vallásos ponyvairodaimat ; az év, a hónap, a hét és az egyes napok népi megszentelésének és védőszentjeinek kérdéscsoportját ; a szentségi helyrajzot és képismeretet, sőt még a természettudományok megfelelő ágainak és az orvostudománynak vallásos néprajzi szempontból számottevő anyagát is. Különös figyelmet érdemel a vallásos társulatok s azok hitbuzgalmi és karitatív tevékenységének vizsgálata a korai középkortól kezdve egészen napjainkig. Ezen társulatok, melyekkel nálunk Magyarországon még alig foglalkoztak, alapvető fontosságúak a népi vallásosság minden ágában (szentek tisztelete, búcsújárás, temetkezés, vallásos színjátszás, népi ájtatosságok, népi gyógyítások, ereklyekultusz stb.). A szerzetesi közösségek lelkisége, intézményei, liturgikus formái, szentjei például ezek révén jutottak el a nép legszélesebb rétegeibe. A bencések, ciszterciták, ferencesek, domonkosok, jezsuiták stb. életformájának, szellemi és lelki műveltségének ezer nyomát lelhetjük fel a nép körében. Nagyon fontos továbbá a plébános és a plébánia, valamint a honi föld alakító hatásának vizsgálata is. Mindezt azonban történeti szempontból, az egyes korok népi vallásosságának tüzetes átvizsgálásával, egyéni jegyeinek megállapításával kell kutatás tárgyává tenni. A történeti szempont alkalmazása egyúttal azt is megmagyarázza, hogy miért nevezzük vallásos és miért nem katolikus, illetőleg protestáns stb. néprajznak ezt a tudományt. A mai kutatás nem nevezi többé mitológiának a népek kereszténységelőtti pogány hitét, hanem a vallástörténet egyik fokának. A vallástörténet anyaga viszont alapvető része az egyes népek vallásos népraj
