Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
250 KARSAI OÉZA zának is. Erre az alapra épít az illető népek megtérítésének története, egész középkori berendezkedése és népiségtörténete, erről az alapról tér le vagy ezt csonkítja meg végzetesen minden vallási vagy társadalmi eretnekség a korai középkortól egészen napjainkig. És ez az alap, ahol megmaradt, történeti kialakulásában nézve, mindenütt teljesen katolikus. így — véleményem szerint — nem szükséges külön katolikus néprajzról beszélni, hiszen még a teljesen eretnek és szakadár országok népi vallásosságának is katolikus az alapja, hanem inkább az ezen alaptól való lényeges eltéréseket kell külön névvel illetni. Ellenkező esetben ugyanis minden tudomány elé ki kellene tennünk a «katolikus» jelzőt, mert eredetében, anyagának zömében mindegyik katolikus. A hitújítás előtti idők egyetemes szemlélete bennünket katolikusokat ma is kötelez, csak a protestánsok iparkodnak mindent «felekezetek» szerint elkülöníteni. Furcsa dolog volna, ha egy «katolikus néprajznak» nevezett összefoglaló munkában például «Katolikus népi vallásosság a magyar középkorban» című fejezetet látnánk. Az viszont logikus, ha a vallásos néprajzi összefoglalásokban külön fejezetben tárgyalják a hitújítást, a felvilágosodás, a szabadelvűség, az egyéniségkultusz és az anyagelvűség hatását a nép lelki életére. Fentebbi vázlatos fejtegetéseinkből kitűnik, hogy az egyelőre még a fogalmi és tárgyi elhatárolás, a megalapozás gyermekbetegségeivel birkózó vallásos néprajzban a jövő egyik alapvetően fontos tudománya bontakozik előttünk egyre nagyobb gazdagsággal. Ez az új tudomány részt kér a teológia minden ágának az anyagából és tevékeny munkára ösztönzi azok művelőit. Nem lesz talán hiábavaló, ha a következőkben kissé részletesebben foglalkozunk azon tartalmi és formai mozzanatokkal, amelyek a hittudomány egyes ágait a vallásos néprajz megfelelő tárgycsoportjaival szorosan összefűzik. Ez az összevetés azért is szükséges, hogy meglássuk, mennyire rászorul a vallásos néprajz a hittudomány tevékeny és irányitó támogatására. Minden fejezetében olyan fontos és alapvető világnézeti fogalmak és mozzanatok szerepelnek, amelyek megkövetelik a hittudomány megfelelő ágainak ellenőrző, helyesbítő és serkentő beavatkozását. így mindjárt a dogmatika művelőire igen nagy feladat hárul a népi hitvilág és a normatív hitletétemény összefüggéseinek vizsgálatában. A kettő viszonya állandóan változik és rendkívül érdekes formai változatokat mutat. Nagy tévedés volna a hittételek és a kultusz állandóságában, magas eszményiségében és észszerűségében a néphit fejlődésének akadályait, megmerevítőit látni és láttatni, mint azt például Rumpf idézett művének második fejezetében tapasztalhatjuk. Rumpf szerint ugyanis az egyszerű nép nem tud mit kezdeni a keresztény dogmatikával : vagy teljesen elveti, vagy pedig durván eltorzítva a maga paraszti ízlése szerint átalakítja és a babonaságtól alig megkülönböztethető külön vallást farag belőle. Az Istenhez való viszonya
