Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
248 KARSAI GÉZA Arra a kérdésre, hogy mi tartozik a vallásos néprajz körébe, mi a teljes és pontosan körvonalazott tárgya, nagyon különböző feleleteket adnak az egyes szerzők. Weigert József mockersdorfi plébános az idézett művében, mellyel a hasonló összefoglalások egész sorát indította meg és így az új tudomány egyik megalapítója lett, csak a paraszti hitélet és erkölcsiség kérdéseivel foglalkozik, mégpedig inkább lelki- pásztorkodástani, lélektani és szociológiai, mint kifejezetten néprajzi alapon. A protestáns Boette Vilmos1 nagyon is általános és hevenyészett összeállítása a népi vallásosság pogány elemeire (szellemhit, varázslások, varázslók stb.) veti a súlyt és erősen elhanyagolja a keresztény mozzanatokat. Komoly és számottevő, de világnézetileg teljesen megbízhatatlan az ugyancsak protestáns Rumpf Miksa idézett könyve, mely a német katolikus kiskatekizmus 1928-as kiadásának szakaszaihoz igazodva tárgyalja a német katolikus nép viszonyát a keresztény hitelvekhez, a tízparancsolathoz, a szentségekhez, szentelményekhez, Szűz Máriához és a szentekhez, a szenvedő lelkekhez stb. Az anyag, amelyet Rumpf felhasznál, kitűnő, de sok tekintetben egészen egyoldalú és főként hiányos. Csak így érthető, hogy a szerző arra a következtetésre jut, hogy a katolikus vallás magas eszményisége, elvont szellemisége nem való a köznép számára. Az isteni kegyelem segítő és formáló működéséről Rumpf nem vesz tudomást, a népi vallásosság sokszor tökéletlen kifejeződései mögött nem veszi észre a mélyben rejlő, szemérmesen meghúzódó lényeget. A könyv nagyszámú alapvető tévedéseinek és torzításainak ellensúlyozására, megcáfolására itt nem terjeszkedhetünk ki. Egy bizonyos : Rumpf műve bebizonyította azt, hogy a vallásos néprajz tárgyköre, célja és módszere egyrészt még nagyon kialakulatlan, másrészt pedig azt, hogy protestáns ember és szobatudós, aki nem élte át tevékenyen a nép vallásos megnyilatkozásait, nem vállalkozhatik a katolikus vallásos néprajz tárgykörének összefoglalására, magyarázatára és értékelésére. Lényegesen több anyagot adnak a vallásos néprajz tárgykörének elhatárolásához Schreiber Györgynek, a német katolikus néprajzi mozgalom legfőbb irányítójának és művelőjének elvi megnyilatkozásai és részletmonografiái.2 Schreiber még nem tartja elérkezettnek az időt a vallásos néprajz összefoglaló kézikönyvének megírására, hiszen még a legfontosabb alapfogalmak, a kutatás forrásai és módszerei sincsenek kielégítő módon tisztázva. A néphit és a babona pontos elkülönítése, a népi vallás, naív hit, népi kultusz, népi jámborság, népi ájtatosságok és sok — elsősorban más tudományoktól átvett, de a vallásos néprajz Religiöse Volkskunde. Stuttgart, 1933 (= Das gemeine Volk, II. kötet). Mindkét könyv hozza az addigi irodalmat is. 1 Wilhelm Boette: Religiöse Volkskunde. Leipzig, 1925 (Reclams Uni- versal-Bibliothek, 6555—56. sz.). 2 Schreiber munkásságára nézve lásd fentebb idézett cikkemet.
