Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. IV
238 KONTOR LAJOS kizárólag az egyházi főhatóságnak vannak alárendelve. A konkordátum 15. pontja értelmében az egyházi törvénykönyv előírásai szerint létesített szemináriumoknak — mint eddig — az állam jövőben is folyósít teljesítőképességének megfelelő segélyeket, amelyek újra leendő szabályozása a Szentszékkel egyetértőén történik, az állammal szembeni elszámolás kötelezettsége azonban továbbra is érvényben marad. A hitoktatás. Az Egyház egyik legfontosabb gondoskodási területe az ifjúság hitoktatása. A francia forradalom előtti konkordátumokban az Egyház nevelői jogát biztosító rendelkezéseket nem igen találunk, mert az Egyháznak az erkölcsi nevelésben való közreműködése annyira magától értetődött, hogy ezt a jogot a konkordátumokban külön kikötni felesleges volt. Az 1817. évi bajor konkordátum 5. pontjában azonban már látunk erre vonatkozó utalást, amely azt kívánja, hogy a püspökök, akiket a hit és erkölcsi tudomány ellenőrzése megillet, eme tisztük gyakorlásában a nyilvános iskolákban se akadályoztassanak. Ezt a záradékot azután megtaláljuk az összes későbbi konkordátumokban. Az Egyház hitoktatási jogával együtt jár, hogy ő nevezze ki a hitoktatókat, vagy legalább is ő adja ezeknek a «canonica missio»-t. Ennek a jognak a gyakorlása zavartalan volt a XIX. század közepéig, az 1885. évi osztrák konkordátum 6., 7. pontjaiban azonban az Egyháznak már ki kellett kötni a hitoktatók alkalmazása tekintetében a szükséges befolyást. Az 1859. évi badeni konkordátum 10. pontjában szintén szerződésileg kellett biztosítani, hogy a kormány az érsek észrevételeit és óhajait honorálja, ha valamely hitoktató ellen kifogása van. Egy lépéssel továbbmegy az 1887. évben kötött columbiai konkordátum 14. pontja, amely már egyenesen a püspöknek adja meg a «venia legendi» megvonásának a jogát, ha valamely hitoktató a kormány rendelkezése ellenére a katolikus tudománnyal össze nem egyeztethető módon tanít. Ezt a jogot azután a püspök számára intézményesen biztosította az 1914. évi szerb (10) konkordátum, a háború utáni konkordátumok közül pedig a lengyel (13), a litván (13), az olasz (36), a román (20), a badeni (10) és a német birodalmi (22) konkordátumok. A bajor konkordátum 4. pontjának 3. §-a a hitoktatást, legalább az eddigi mértékben, rendes tárgynak hagyja meg továbbra is az összes felsőbb tanintézetekben és a középiskolákban. A konkordátum 7. pontja ugyanezt kimondja az összes elemi iskolákra, s kiköti, hogy a hitoktatás terjedelmét az egyházi főhatóságokkal egyetértésben kell megállapítani, s az azelőtti terjedelemhez képest nem szabad megszűkíteni. (Ez a rendelkezés tehát azt jelenti, hogy a hitoktatás terjedelmét végeredményben az állam szabja meg, mert hiszen csak az egyházi főhatósággal való egyetértés van kodifikálva.) Ha valamelyik iskolában — folytatja a konkordátum — az állam jogilag (rechtlich; az olasz szöveg szerint :
