Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. IV
AZ OKTATÁSÜGY A HÁBORÚ UTÁNI KONKORDÁTUMOKBAN 235 nyát — az egyházi előírások figyelembe vételével — a többi német- országi konkordátum idevágó rendelkezései határozzák meg. Az osztrák konkordátum 5. pontja az állami egyetemek teológiai fakultásainak működésénél az előbb hivatkozott apostoli konstitució érvényét írja elő, s mindazokat az intézkedéseket, amelyek ezeknek a fakultásoknak az egyetemi kötelékben való tartozásával együttjárnak, mindenkor az illetékes egyházi hatósággal egyetértésben kell megtenni. Tudomásul veszi a konkordátumban a kormány, hogy az innsbrucki egyetem teológiai fakultása saját szabályai szerint működik, s továbbra is meghagyja az innsbrucki egyetem teológiai fakultásának a tanári kar összetétele tekintetében eddigi különös helyzetét (eszerint a fakultás tanárai a jezsuita-rendből választandók). Az állami egyetemek teológiai fakultásain egyébként a tanárok és a magántanárok kinevezése csakis az illetékes egyházi hatósággal egyetértésben történhetik, s ha az egyházi hatóság a működő tanárt alkalmatlannak minősiti, az kicserélendő. Ha a felmentett tanár nem kaphat megfelelő állami alkalmazást, nyugdíjazandó, még abban az esetben is, ha egyébként a szabályok szerint még nem volna nyugdíjképes. (Ugyanígy rendelkezik a konkordátum a középiskolák alkalmatlannak minősített hittanáraira vonatkozóan.) Az osztrák konkordátum pót jegyzőkönyve szabályozza, hogy az egyházmegyei szemináriumokból milyen módozatok mellett lehet az állami teológiai fakultásokra átlépni. Az illető megyéspüspök meghallgatása után a kultuszkormány jelöli meg, hogy melyik egyházi teológiai főiskolából lehet az állami teológiai fakultásokra átlépni, s ennek megkönnyítése céljából a Szentszék gondoskodni fog arról, hogy az egyházi főiskolák tanterve, legalább a főbb pontokban, a lehetőség szerint egyezzék az állami teológiai fakultások tantervével. Az osztrák konkordátum pótjegyzőkönyve a vatikáni főiskoláknak a teológia körébe vágó doktorátusait elismeri, amennyiben azokat nem világi hivatás betöltéséhez használják. Az egyházmegyei szemináriumok. Talán még az állami egyetemek teológiai fakultásainál is fontosabbak az Egyház számára az egyházmegyei szemináriumok, amelyek irányítása semmiféle kapcsolatban sincs a laikus világgal. Már az 1801- ben kötött francia konkordátum 11. pontja kimondja a szemináriumoknak az államtól való teljes függetlenségét, s ezt a kijelentést megtaláljuk az 1803. évből való olasz konkordátumban is. A mai formulát — amelyet az új egyházi törvénykönyv 1352. kánonja juttat kifejezésre — az 1817. évi bajor konkordátum 5. pontjában látjuk először, s eszerint: «... szemináriumok létesítése, azokban az oktatás, az igazgatás és az adminisztráció a kánonok szerint teljesen és szabadon az érsek és a püspökök joghatósága alá tartozik». Ezt a formulát azután átvették a XIX. század összes konkordátumai. A háború utáni konkordátumok közül a lett (11),
