Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben
222 IVÁNKA ENDRE van beleszőve Szent Ágoston műveiből és melynek alapgondolatai is Szent Ágoston eredeti műveiből származnak ; ez okozta valószínűleg a téves attribuciót. Hasonló munka a szintén a XII. században keletkezett liber de spiritu et anima (Migne, 40, 779), melyet a XIII. század scholasztikusai gyakran idéznek. Szerzője ismeretes, clairvauxi Alcher ; ennek ellenére már a XIII. század első felében is Szent Ágoston neve alatt szerepel ez a könyv. Hasonló munka a «Meditationes» című könyv (Migne 40, 901), mely kivonatokat tartalmaz Szent Bernât, Szent Anzelm és Szent Ágoston műveiből, az ú. n. Manuale de salute animae (Migne, 40, 931), mely Szent Bernât és Szent Ágoston műveiből van összeállítva és a Speculum peccatoris (Migne, 40, 983). Minden arra mutat, hogy ezek a művek a ciszterci rendben keletkeztek, vagy legalább a ciszterci rendnek köszönik a terjesztésüket ; az eredeti szerzők neve feledésbe ment, vagy talán már kezdettől fogva is névtelenül kerültek forgalomba a könyvek és mivel sok Szent Ágoston műveiből ismeretes idézetet találtak ezekben a művekben, hamarosan Szent Ágoston nevéhez fűzték őket. Velük együtt Hugo de S. Victore egyes műveit is terjesztették, különösen a tartalmilag is ezekhez a művekhez közelálló, «de arrha animae» című dialógusát. Innen van az, hogy még ez a mű is néha Szent Ágoston nevét viseli, mint például a budapesti egyetemi könyvtár 50. kódexében (föl. 144a—148b). Ezek a művek még a későbbi középkorban is kedveltek voltak, hazánkban is ; így az EK 50-ik, 55-ik és 92-ik kódexe tartalmazza a (pseudo-augustinusi)Soliloquiá-t, az EK 55-ik és 59-ik kódexe a manualét (1. de salute animae címen), az EK 50-ik kódexe a «de spiritu et animae» szóló könyvet, az EK 55-ik és 48-ik kódexe a Speculum peccatoris-t. Természetesen mindig Szent Ágoston neve alatt. A«Soliloquiá»-t később is hazánkban még többször kinyomatták, hol külön, hol a Manualeval és a Meditationes-szel együtt : Nagyszombatban 1739-ben, ugyanott 1746-ban, Egerben 1780-ban, sőt még magyar nyelvre is fordították, Csíkszeredán 1766-ban, Pesten 1858-ban és Budapesten 1922-ben. (Feltűnő, hogy még ezutóbbi kiadás előszava is eredeti műnek minősíti a könyvet, amikor a Maurinusok mára XVIII. század elején tisztázták a tényállást.) 1353 és 1364 között Neumarkti János németre fordította a Soliloquiát. Mindezt tekintetbe véve, alig lehet kétség, hogy ezen a helyen is a XII. századbeli Soliloquiáról van szó és nem Szent Ágoston eredeti művéről, mely soha nem szokott egy ilyen Tracta- tus-gyüjtemény élén állni, míg ez a hely kezdettől fogva a pseudoaugus- tinusi Soliloquiát illette a kisebb pseudoaugustinusi művekkel (a Manualeval, a Meditationesszel, a Speculum peccatorisszal) szemben. Nagyon valószínű tehát, hogy ez a könyv a fentemlített XII. századbeli, cisztercikörökből származó aszketikus műveket tartalmazta, ami a cisztercitamozgalomnak hazánkban gyakorolt szellemi hatásainak érdekes bizonyítéka lenne.
