Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben
LÁSZLÓ MESTER ESZTERGOMI PRÉPOST KÖNYVTÁRA 223 A könyvtár művelődéstörténelmi jelentősége. Ha most az így megnyert adatokat művelődéstörténelmi szempontból ki akarjuk aknázni, óvakodnunk kell attól, hogy a helyesen megállapított tényekből hamis képet ne alkossunk. A követendő módszer az lesz, hogy egyrészt mérlegeljük, hogy ez a könyvtár európai színvonalon, más középkori könyvtárakkal egybevetve mit jelent, milyen művelődési fokot, milyen érdeklődési irányt árul el, de másrészt azt is kutassuk, hogy ez a könyvtár mennyire tekinthető jellemzőnek az egész ország művelődési viszonyaira nézve, mennyire jogosult az ezekből az adatokból nyert tanulságok általánosítása. Megtörténhetik az, hogy egy akkori könyvtárral szemben olyan nagy igényeket támasztunk, amilyeneknek még a legmagasabb színvonalon álló könyvtárak sem feleltek meg ebben a korban, vagy pedig annak a hiányát sem vesszük észre, aminek abban a korban minden nívós könyvtárban meg kellett lennie ; megtörténhetik az is, hogy az adott esetnek a viszonyait nem vesszük eléggé figyelembe és akkor is általánosítunk, ha nem volna szabad, vagy nem általánosítunk, hanem az adott esetben kivételt látunk, ha valóságban nem az.1 1 Ebből a szempontból például nem fogunk egyetérteni Mályusz Elemérrel, amikor («Árpádházi Boldog Margit»-ról írt tanulmányában, melyben példás módon felhasználja az 1092-es pannonhalmi könyvjegyzéket a XI. századbeli magyar műveltség jellemzésére) elismeri ugyan, hogy a pannonhalmi könyvtár még a nyugati viszonyokhoz képest is nagy könyvtárnak mondható (a klo- sterneuburgi könyvtár például a XII. század végén, szintén 70—80 évvel a rendház alapítása (1106) után, de egy egész századdal később, csak 15 kötetből áll — igaz, hogy ebben a számban nem foglaltatnak benne a liturgikus könyvek, 1. Gottlieb u. o. 92), de mindjárt hozzáteszi azt, hogy egészen kivételes, az ország általános színvonalát messze meghaladó könyvtárnak kellett lennie, mert a tihanyi alapítólevélben (1055) csak 5 könyv szerepel. (Károlyi Árpád Emlékkönyv, 347/38). Nyilvánvalóan nem gondolt arra, hogy a pannonhalmi könyvjegyzék egy 90 éve fennálló kolostor könyvállományát, a tihanyi alapítólevél pedig a kolostor alapításakor meglevő könyvkészletet tünteti fel. Ha meggondoljuk, hogy a kolostorok alapításakor csak a legszükségesebb liturgikus könyveket szokták adományozni az alapítók, hogy a liturgikus élet megindulhasson, magának a könyvtárnak a (könyvmásolás útján való) beszerzése pedig a szerzetesek feladata volt (ennek jellemző példája Benedikt Biscop esete, aki a wearmouthi kolostor alapítása után (674) Angliából Rómába utazott, hogy a kolostor részére könyveket, ereklyéket és képeket szerezzen be, amint ezt Beda Venerabilis a Vitae beatorum abbatum Wiremuthensium című könyvének 6. fejezetében meséli, vagy Gottfried admonti apát 1153-ban írt levele, melyben egy idegen kolostorban tartózkodó admonti szerzetest arra kér, hogy az ott található, de az admonti könyvtárban hiányzó könyveket lemásolja Migne Patr. lat 174, 1209), akkor nem csodálkozhatunk ezen a nagy különbségen, mert nagyobb számú könyveket egy alapító- levélben nem is várhatunk és a pannonhalmi könyvtárat nem fogjuk annyira egyedülállónak tekinteni. Mályusz Elemér egyáltalában kissé többet vár el a pannonhalmi könyvtártól, mint amennyit egy XI. századbeli könyvtártól általában véve el lehet
