Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 213 a történeti módszert az erkölcstan sem mellőzheti.1 Sombart kritikájának az erkölcstan számára hasznosítható eredménye az a tanulság, hogy a történetileg feltételezett anyagot a normatív tudomány is csak történeti módszerrel közelítheti meg. Ez a követelmény egyáltalában nem jelenti az erkölcs relativizálását. Az erkölcstan alapelveit nem a történeti változásból, hanem a változáson keresztül érvényesülő természetjogból, s mint teológiai tudomány, ezenkívül a kinyilatkoztatás örökérvényű igazságaiból meríti. De irányító hatását az életre csak úgy tudja biztosítani, ha a történeti adottságot tisztán látja maga előtt. Az anyagi szükségletek különböző gazdasági formák közt elégíthetők ki. A javak termelése és a gazdasági közösség tagjaihoz juttatása különböző feltételek szerint történhetik s a gazdasági élet tényezői (pl. a pénz) változtathatják funkciójukat. A gazdasági együttműködés módja sem marad azonos. Más volt a rendi alapokon nyugvó feudális gazdasági rendben, más a szabad piaci forgalomra beállított gazdálkodásban. Az erkölcstan csak a különböző feltételek ismerete alapján állapíthatja meg az adott viszonyok közt az egyéni és a társadalmi gazdasági tevékenységre érvényes etikai elveket. A történeti valósággal érintkezésben fogja tudni a gazdasági életben az egyén és a közösség számára jelentkező feladatokat erkölcsileg motiválhatni, rámutatván, hogy az adott körülmények közt hogyan valósítandók meg az egyén és a társadalom számára érvényes egyetemes etikai erkölcsi elvek, s a tények ismerete alapján lesz képes arra, hogy a természetjoggal nyilvánvaló ellentéteket felfedve a gazdasági élet reformját sürgesse. Arra, hogy csak ezzel a módszerrel valósíthatja meg az erkölcstudomány gyakorlati életfeladatát, mintaszerű példák állnak előttünk a pápák szociális körleveleiben, melyek az etikai elvek kifejtése előtt gondosan megrajzolják a történeti helyzetképet, bölcs tudatában annak, hogy a gazdasági élet a társadalmi és a kulturális élet alakulásával együtt változik. A történeti fejlődésnél érvényesülő különféle tényezők ismerete mellett vétkes rövidlátás lenne a kialakult helyzet felett tudattalanul elsiklani vagy egészében az emberi gonoszság művének tartani oly alakulást, amelyben az emberi szabadságon kívül egyéb erők is közreműködtek. A pápai körlevelek tényként veszik tudomásul az egykori, szükségletkielégítésre berendezett középkori gazdasági rend helyébe lépett modern forgalmi gazdaságot s távol áll tőlük, hogy ezt önmagában véve rossznak bélyegezzék, arra a lehetetlen feladatra meg éppen nem vállalkoznak, hogy a történelem szekerét visszafordulásra kényszerítsék. Hiszen a mai helyzetben sem az intézmények mint ilyenek, hanem elsősorban az emberek a tapasztalható bajok és visszaélések okozói. A modern gazdasági helyzet erkölcsi elbírálásánál a pápai kör1 V. ö. J. Mausbach : Die katholische Moral, ihre Methoden, Grundsätze und Aufgaben. Köln, 1901, 158. I.
