Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 209 nek tartjuk-e, hogy az emberi természetet ösztönei szerint romlatlanul jónak látjuk-e, vagy az ösztönök káros kilengésével is számotvetünk. És alapvető különbséget fog jelenteni, hogy a társadalmi közösséget egyéni gazdaságok halmazának, vagy szerves egésznek tartjuk-e? Aki tehát az erkölcstannak a gazdasági élet körébe hatolása ellen hadakozik, annak a harcot nem az erkölcsön, hanem a valóságot különbözőképen magyarázó metafizikákon kell kezdenie. Jótékonyan tisztázza a helyzetet a közgazdaságtan múltját vizsgáló kritikai kutatás a gazdasági rendszerek bölcseleti és világnézeti alapjaira való rávilágítással.1 Ha a gazdasági életet metafizikailag igazolt, valóságos mivoltában, mint az anyagi szükséglet kielégítése végett egymásra utalt személyek, illetve magángazdaságok szervesen összefüggő egységét értelmezzük, a gazdasági rend célját illetőleg sem lehet nézeteltérés közgazdász és moralista között. A cél fogalma a közgazdaságtanban mindenesetre sok vita tárgyát képezi. A közgazdászok egyrésze, különösen akiket a klasszikus iskola hagyományai kötnek, iparkodik a cél fogalmát kiküszöbölni. Individualisztikus és mechanisztikus szemléletmódjuknak megfelelően a gazdasági folyamatot tisztán az okok és hatások egymásutánjának tekintik, mely teljesen gépiesen végbemenő folyamat. A gazdasági alanyok kizárólagos érintkezését a cserében, a piaci forgalomban látják, ezért tekintik az áralakulást a gazdasági élet központjának s ennek megértését tartják a közgazdaságtan voltaképeni feladatának. Ha azonban a gazdálkodást teljes mivoltában, mint értelmes emberi tevékenységet s mint a társadalom egységében végbemenő folyamatot szemléljük, nem kapcsolhatjuk ki a cél fogalmát. Még az elméleti elszigetelés sem menthet fel ennek a fogalomnak a bevezetésétől, hiszen az elvonás nem torzíthatja el a valóságot. A valóságban pedig az emberi cselekedetek célok után igazodnak. Mint egyéb téren, a gazdasági életben is követhetnek az emberek egyénileg különböző célokat, de kétségtelenül van a gazdálkodásnak, mint kulturális tevékenységnek lényegéből megállapítható célja, mely épp azért a társadalmi gazdaság általános normájául szolgálhat. Ha a gazdálkodás lényege szerint az anyagi szükségletek biztosítására irányuló értelmes tevékenység, mely csak a közösségi élet szerves egészében valósítható meg, úgy lényegéből önként adódik a társadalomgazdaság célja: az anyagi szükségletek kielégítése a népközösségi élet-összefüggés keretében, azaz a népközösség egyetemes céljához, a közjóhoz való igazodás mellett.2 Ez a cél lesz a nemzet1 O. Spann, Die Haupttheorien der Volkswirtschaftlehre.18 Leipzig, 1928. — Th. Surányi—Unger : Philosophie in der Volkswirtschaftslehre. I—II. Jena, 1923—27. 2 H. Pesch: Lehrbuch der Nationalökonomie. I.3-4 Freiburg i. Br., 1924, 476. 1. Theologia. 14
