Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
208 KECSKÉS PÁL gazdaságtudomány. A gazdaság anyagi és alanyi tényezőit illetőleg a nyilvánvaló tények vitán felül álló megállapítást tesznek lehetővé. Nem lehet abban sem nézeteltérés, hogy az ember gazdasági tevékenysége nem elszigetelten magában álló jelenség, hanem társadalmi vonatkozású. Nagyfontosságú természetesen, hogy hogyan fogjuk fel az egyénnek a társadalomhoz való viszonyát. Ha az egyének csak külső érintkezésben állnak egymással, mint az individualizmus tartja, az egyének mellett a társadalomnak nincs reális léte s a gazdasági egység sem egyéb egyéni gazdaságok halmazánál. S ha a társadalom egyenlő egyének kollektivuma, az egyénnek mint ilyennek nincs jelentősége, ami gazdasági tekintetben a magángazdasági elv teljes feladását jelenti. Azonban sem az individualizmus, sem a kollektivizmus nem értelmezi helyesen a társadalom szerkezetét. Egyén és közösség viszonyát a kölcsönös egymáshoz rendeltetés értelmében kell magyaráznunk. Ily magyarázat mellett az egyén a közösségbe szervesen szövődő tagként tűnik elő anélkül, hogy elvesztené a közösségtől megkülönböztető egyéni jellegét. Hogy a társadalom ilyen, organikus értelmezése, a közgazdaságtan szempontjából is egyedül kielégítő magyarázat, a mai gazdaságtudomány előtt egyre jobban tisztuló igazság. «A nemzetgazdaság — írja Heller Farkas — nem az egyéni gazdaságok egyszerű halmazata, egymás- mellettisége, hanem ezeknek egymásbailleszkedése és egymásra épülése.»1 «A társadalom gazdálkodása — olvassuk Navratil Ákosnál — nem mechanikusan egybekapcsolt összessége az egyének magángazdaságainak, hanem az utóbbiaknak egymás közt szervesen összefüggő tevékenységéből áll elő.»1 2 Surányi-Unger Tivadar is a közösségi vonatkozást tekinti legújabban megjelent művében alapvetőnek.3 E felismerésben nagyjelentőségű Spann működése, ha a szervesség természetére vonatkozó metafizikai magyarázata nem is elégít ki.4 A gazdaság valóság-komponenseit a valóság vizsgálatával állapítjuk meg, a valóságnak a nyilvánvalóságban adott érvényességi igazolását közgazdásznak és moralistának egyaránt el kell fogadnia. Ha ellentét merül fel köztük, ez alapjában véve nem a hasznossági és az erkölcsi nézőpont különbségéből, hanem a valóság különböző értelmezéséből ered. Azaz nem a két tudománynak mint ilyennek a különbözősége, hanem a két tudomány által kölcsönösen feltételezett metafizikai megalapozás különbözősége az eltérés, illetve az ellentét oka. Nemcsak az erkölcsbölcselet, hanem a közgazdasági rendszer számára is alapvető különbséget jelent, hogy az anyagi javakat az ember magasabb célját szolgáló eszközöknek vagy öncélnak tekintjük-e, hogy az embert tisztán ösztönös vagy az ösztönöket szellemiséggel fegyelmezni képes lény1 I. m. 208. 1. 2 Közgazdaságtan. I.2 Budapest, 1936. 17. 1. 3 Magyar Nemzetgazdaság és Pénzügy. Budapest, 1936. 4 V. ö. Fundament der Volkswirtschaftslehre.4 Jena, 1929.
