Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 207 abszolút, hanem viszonylagos, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdasági hasznosság nem érvényesíthető mindenáron, az erkölcsi jóság kárára is. Ez a megállapítás korántsem teszi meddővé és hiábavalóvá a gazdasági tevékenységet vagy a gazdaságtudományt. Az erkölcs továbbra is megmarad a maga körében s a sajátosan gazdasági problémákat a gazdaságtudományra bízza. A gazdaságtudományra a célok érintkezéséből keletkező függés csak akkor válna végzetessé, ha a gazdasági és az erkölcsi érték természetük szerint kizárnák egymást. Azonban a valóság metafizikai struktúrájában egymáshoz vannak rendelve, az igazi hasznosság és az igazi jóság egymásnak nem mondhatnak ellent. Erkölcsiség és gazdasági élet közt az ellentét veszedelme csak akkor forogna fenn, ha az erkölcs a gazdasági élet valóságától teljesen függetlenül, apriorisztikus alapon állítaná fel követelményeit. Azonban, ha az erkölcsi követelményeket a dolgok lényegi törvényeiből kiinduló- lag állapítjuk meg, a valóság rendjére támaszkodó kellőség kizárja az összeütközés lehetőségét. A Sombart által kritizált skolasztika ezen az úton jut el a valóságtól az értékekhez. Eszerint az álláspont szerint az érték nemcsak az értékelő alanyhoz való viszonyban, mint szubjektív felfogásmód alakul ki, hanem a dolgok lényegében objektíve megalapozott mozzanat. A skolasztikának az «omne ens est bonum» elve azt az igazságot fejezi ki, hogy minden való a létben való részesedésénél fogva és annak mértékében értékhordozó, a dolgok értéke a lényegüknek megfelelő teljesség. Minthogy pedig az emberi cselekedet is a valóság ténye, éppen nem ellentmondó, hanem nagyon is következetes, ha a cselekvés szabályát a dolgok lényegi követelményének figyelembevételével állapítjuk meg. Hogy is volna az erkölcsi rend biztosítható a valóság metafizikai követelményeivel ellentétben? A skolasztikus metafizikai-etikai vizsgálódás tehát nem vonatkozik el a gazdasági élet valóságától, hanem valóság-filozófiai álláspontjának megfelelően, annak lehető tökéletes megismerésére törekszik. Az objektív lényeg ismeretéből állapítja meg a célt, mely az erkölcsi magatartásra is mértékadó. Ezt, a tudományos módszertan által egyáltalában nem kifogásolható álláspontot jelöli meg irányításképen gazdaság és erkölcs viszonyában a Quadragesimo Anno : «Az emberi ész pedig ugyancsak a dolgokból, valamint az ember egyéni és társadalmi természetéből világosan felismeri a teremtő Isten által az egész gazdasági rend számára kitűzött célt».1 A valóságon, a lényegi követelményeken tájékozódó etikai álláspont nem láthatja másképen a gazdasági rend lényegi feltételeit, mint a valóság törvényszerűségének, tehát a lényeg megismerésére hivatott 1 Ritkítva kiemelés kedvéért a szerző által.
