Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Miért nem adja meg a keresztség az eredeti épséget?
18 SCHÜTZ ANTAL teológusok is kisértve voltak a paradicsomi állapot állandósulásából kizárni a beválás mozzanatát : «Ádám beválása esetében csupa predesztinált született volna». Ez az elmélet tehát az állandósult paradicsomi állapotot csak mint véglegesültséget tudja elgondolni, ezúttal két fölvonásban ; az első a paradicsommá vált földön játszik, a másik a mennyben. A nem-paradicsomi állapot ezt a hiedelmet nem keltheti, sem nem táplálja, hanem félreérthetetlenül, elevenbe vágó éles kör- vonalczással nyomatékozza, hogy a mennyei boldogság előtti állapot küzdelem és tűrés, érlelődés és beválás fázisa. Talán nem merészség ezek után, ha kérdésünkre a felelet első integrális mozzanatát így fogalmazom : Isten nem adja meg a kereszt- ségi épséget és vele a szentségi paradicsom jellegű állapotot, mert minden időkre és minden fórum számára félreérthetetlenül nyomatékozni akarja a szabad teremtmény megalkotásában követett alapvető üdvtörténeti törvényét, az érlelésnek, próbának, beválásnak törvényét. Ebből persze következik, hogy már a paradicsomi ősállapottal kapcsolatban a bűn megengedésénél is ez a gondolat szerepelt. Más szóval : Isten azért engedte meg a bűnt, mert ilyen félreérthetetlenséggel akarta nyomatékozni és új lehetőségek biztosításával teljessé akarta tenni a zarándoklétnek átmenet, próba, érlelés jellegét. S ezzel adva volna a felelet második és betetőző integrális része is, ha— a próbajelleg összeférhetetlen volna a paradicsomi állapottal. Azonban eddigi fejtegetéseink egyik sarktétele épen az ellenkező állítás volt. Áll ebben az esetben is, hogy az épségnélküli állapot nyomatékosabban és gazdagabb szereléssel juttatja kifejezésre a próba és beválás jelleget. De ha ez volna a végső felelet a kérdésünkre, az megint csak egy «inkább», egy «több» volna, egy fokozati mozzanat. De a fokozatok nem okolnak meg és nem tételeznek lényegi különbségeket. Kérdésünkre : miért nem adja meg a keresztség az épséget, a közvetlen felelet helyt állna akkor is : mert ez a jelenlegitől ténylegesen eltérő, paradicsomi üdvrendet jelentene. De a további kérdés : miért nem akarja Isten azt a lényegesen más, paradicsomi üdvrendet, csak azt a feleletet kapnók : mert a jelenlegi üdvrend jobban biztosítja a földi létnek Isten akarta próba-jellegét. Tehát még mélyebbre nyúló feleletet kell megkísérelni. Hangsúlyozom : megkísérelni. Aki ugyanis szemébe néz efféle kérdéseknek : miért akarja Isten ezt vagy azt, ezt inkább mint azt, annak számot kell vetni azzal a gyökeres nehézséggel, mellyel szembekerül a voluntas signi minden értelmező kísérlete. Ha Isten nem adta kifejezetten tudtul az akaratát, mint a mi esetünkben is, akkor nincs más mód, mint a jelekből, nevezetesen a tényekből és a kinyilatkoztatásból ismeretes általános isteni gondolatokból következtetni. S az ilyen következtetésben nem lehet túlozni az emberi elme korlátoltságának és az isteni akarat kifürkészhetetlenségének hangsúlyozását. «Ki ismerte meg az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója?» (Rom. 11, 34.)
