Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Miért nem adja meg a keresztség az eredeti épséget?
KERESZTSÉQ ÉS ÉPSÉG 19 Azonban egy dogmatikai igazság ebbe a területbe is döntő világosságot vet : Isten akarata abszolút, azaz átfogó, minden szempontot egyszerre felölelő és változhatatlan. Következéskép Isten nem úgy akar és határoz, hogy előbb akar célokat és utóbb néz eszközök után, hogy előbb engedi a teremtményt szabadon cselekedni, és utóbb gondolkodik azon, mimódon ne valljanak kudarcot az ő elgondolásai. Tehát a jelen üdvrend alakulása Isten elgondolásában nem úgy fest, hogy előbb teremt paradicsomot, azután, mikor látja, hogy az ember árulása ezt meghiúsítja, kezdi törni a fejét, miképen lehetne kiigazítani, amit az embernek (és már előbb az angyaloknak) a bűne elrontott. Nem ; hanem őelőtte öröktől fogva világosan és minden részletében meghatározva áll az üdvtörténetnek egész menete, minden mozzanatával együtt, és mindegyik teljes tartalma és jelentősége szerint számba van véve őnála, úgyhogy a vég is, az átmenetek is, mindenestül benne vannak az ő terveiben. Persze, hogy mi ezeknek az eszközjellegű előkészítő fázisoknak értelme és értéke, azt nekünk, kiknek Isten akarata csak jelezve van «in signo», csak a végkifejlet mondja meg. De amikor a hívő előtt fölmerül a kérdés : mit akar Isten előbb? miért, mire való tekintettel akar egy mozzanatot, melyet mi csak mint eszközt, mint kerülőt vagy átmenetet tudunk elgondolni? akkor Isten szempontjából sohasem ez a relatív vagy épenséggel időbeli elgondolás jő szóba, hanem csakis a belső értékesség, melynek, minthogy Isten akarata föltétien, szent és tökéletes, az abszolút értékekre kell visszavezethetőnek lenni.1 A mi kérdésünkben ezek a dogmatikai igazságok azt mondják : Ha Isten a paradicsomi állapotot nem akarta visszaállítani, keresztségi úton sem, ez azt jelenti, hogy már az ősbűnt is azért engedte meg, mert nem akarta a paradicsomi ősállapot állandósulását. Más szóval a paradicsomi ősállapot állandósulása nem Istennek teljes akarata, voluntas beneplaciti, hanem előkészítő fázis jellegű, a voluntas signi körébe esik. Tehát problémánk visszahengerítésében odaértünk : Miért teremtette az Úristen az embert paradicsomba, mikor az csak rövid (általában azt vallják a teológusok, hogy csak néhány óráig tartó) átmenetnek, epizódnak volt szánva? Csakugyan azért-e, hogy az emberiséget keserves földi útján végigkísérje egy édes álom, a boldog gyermekkornak álma, amely — volt, nincs ? Aurea prima sata est aetas... Azt gondolom, hogy — igen! Természetesen nem mint romantika, 1 Hogy ez nem vezet teológiai optimizmusra, mintha t. i. Isten a legjobb világot teremtené vagy épenséggel köteles volna teremteni, az iskolázott elme számára döntően bizonyítja a következő meggondolás : Isten abszolút vaó következéskép minden tette és műve, amennyiben az abszolút egyszerűségné ; fogva azonos az ő valóságával, eo ipso a legjobb. De a művei, amennyiben nem azonosak vele «terminative», nem lehetnek a legjobbak. «Legjobb világ», ez épúgy ellenmondás, mint az, hogy «nem legjobb Isten». 2*
