Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
206 KECSKÉS PÁL Heller Farkas komolyabb magyarázata szerint pedig «csupán fictió, mert a valóságban nem található, mégis szüksége van rá az elméletnek, mert nélküle a gazdasági cselekvést nem tudja a maga tisztaságában vizsgálni».1 A «homo oeconomicus» tehát a közgazdászok szerint is merő elvonás, a konkrét gazdasági tevékenység alanya mindig az egész ember. Ebből azonban az következik, hogy a moralista nem lépi túl hatáskörét, ha az ember gazdasági tevékenységét erkölcsi vonatkozásban szemléli. Ezt annál is inkább megteheti, mert az ember egyetlen értelmes és szabadakarattal végzett cselekedete sem erkölcsileg közömbös. A cselekedet természetét mindenesetre elsősorban közvetlen tárgya határozza meg, melynek minősége szerint különböző minőségű (tudományos, művészi, gazdasági stb.) lehet. De e sajátos minősége mellett, mint értelmes akarattal végzett, azaz, mint célra irányuló cselekedet erkölcsi minősüléshez is jut.1 2 A gazdasági tevékenység mint ilyen tárgya és közvetlen célja szerint sajátos jellegű, de mint értelmes emberi tevékenység beilleszkedik az emberi célok egymásba fonódó sorozatába. Ezt a beilleszkedést a gazdasági tevékenység természete szerint keresi. A gazdálkodás értéke ugyanis a hasznosság, mely az eszköznek a célhoz viszonyított alkalmasságát állapítja meg. Amíg csak egy eszköz hasznossági értékének megállapításáról van szó, az értékelés tisztán gazdasági marad. Túljutunk azonban a tisztán hasznossági, gazdasági megfontolásokon, mihelyt nemcsak az egyes gazdasági tevékenységeket, hanem magának a gazdasági tevékenységnek a célját általában vizsgáljuk, vagyis a gazdaságnak, mint eszközi értéknek a célját keressük, melyet szolgálni hivatott. Ez már metafizikai probléma, mely csak a valóság rendjének és az értékek hierarchiájának a megállapításával dönthető el. Metafizikai alapjáig hatolva, a valóság rétegzetes felépítettségű struktúrát mutat, amely az értéksíkon is tükröződik. A világtól különböző, önmagában álló abszolút valóság egyszersmind az abszolút érték. Tőle függ az általa teremtett világ, mely a szellem, az élet és az anyag tartalmi tökéletességben fokozatosan csökkenő létrétegeire tagozódik. A létfokoknak megfelelnek az értékfokok. A valóság metafizikai struktúrájához igazodó értékelés az anyagi javaknak, melyekre a gazdasági tevékenység vonatkozik, nem tulajdoníthat önértéket. A gazdaság sajátos értéke, a hasznosság, a szellemi értékekhez viszonyítva csak alárendelt szerepet igényelhet magának. Ezzel a követelménnyel azonban nem szűnik meg a gazdaság sajátlagos volta. Közvetlen célja a hasznosság marad, de e cél az erkölcsi életcéllal vonatkozásban az erkölcsi cél elsőbbségét kénytelen elismerni. Ennek, a valóság rendjében gyökerező viszonynak megfelelően, a gazdaságtudomány önállósága sem 1 1. m. 23. 1. 2 Sum. Theol. I—II. q. 18. art. 9.
