Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 205 S kétes értékű dicsőség a szellemtudományra, ha az emberiség szellemi háztartásában a fényűzés szerepét juttatjuk neki. A lényegismeret transzcendens értékét feladó ismeretelméleti álláspont elkerülhetetlen következménye a relativizmus. Ha azután ezen az úton nem juthatunk el a metafizikához, ez nem a metafizika hibája, hanem az ismeret- elméleti kiindulásé. A metafizika nem csupán egyéni világnézet, mint Sombart gondolja, hanem az ismeretszerzés kritikailag igazolható módja, mely kiindulását a tapasztalatból veszi. A metafizikai tanok különbözősége nem magának a metafizikának a lehetetlenségét, hanem a szak- tudományok kutatási területénél mélyebbre törő megismerés nehézségét mutatja. Azonban legalább is a metafizikának bizonyos faja képes oly fokú bizonyossághoz jutni, mely a közgazdaságtannak, mint valóságtudománynak egyetemes előfeltételeit igazolja. Mint a valóság egyéb megnyilvánulásainak, a gazdasági életnek is megvannak sajátos létalapjai, melyek sajátos lényegtörvényeiket követik. A rajtuk nyugvó összefüggések megállapítása sajátosan gazdaságtudományi probléma, melyet kielégítően csak a szaktudomány tud megoldani. Tárgyának megragadására a közgazdaságtannak megvannak sajátos módszerei, melyek alapján felállítja sajátos törvényeit, az igazolt ismeretek összefüggő egységbefoglalásával megalkotja a maga rendszerét, s a reális lehetőségek ismerete alapján megállapítja a gyakorlati célkitűzés feltételeit és eszközeit. Más tudománynak, nevezetesen az erkölcstudománynak nincs szüksége arra, de nem is érdeke, hogy a közgazdaságtan autonómiáját kétségbevonja. A katolikus erkölcstudományt érhető gyanúsításokkal szemben a Quadragesimo Anno lojálisán kijelenti, hogy «a gazdaságnak és az erkölcsnek megvan a maga külön, önálló területe ... az úgynevezett gazdasági törvények, amelyek a dolgok természetéből és a testből és lélekből álló ember lényegéből folynak, meghatározzák a célokat, amelyeket az ember a gazdasági téren vagy el nem érhet, vagy elérhet ; és ha igen, mily eszközök alkalmazásával». Mégsem marad a gazdaság magába zárt terület. «Mégis nagy tévedés volna a gazdasági rendet az erkölcsi rendtől úgy elválasztani, hogy a gazdaságot az erkölcstől függetlennek mondjuk.» A gazdasági tevékenység vizsgálható önmagában, de nem létezhetik önmagában. A gazdaság a maga «tisztaságában», «eredetiségében», csak körültekintő elvonás alapján vizsgálható, valóságos, konkrét megjelenésében mindig a társadalmi, jogi, kulturális, etikai tényezők szinte áttekinthetetlen sokasága szövi át. A módszerére kritikusan reflektáló közgazdaságtan világos tudatában is van e mesterséges elszigetelésnek. Legismertebb elvonása a «homo oeconomicus» sokat emlegetett fogalma, a «tökéletes gazdász», a tisztán gazdasági tényezőktől irányított és tisztán gazdasági célt követő ember eszméje. Sombart gúnyoros megjegyzése szerint ez az ember a sakk-automata, mely a sakkfeladatot tökéletesen oldja meg,
