Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
204 KECSKÉS PÁL elengedhetetlen ismereti követelményt Sombart is elfogadja. Hiszen hangsúlyozza, hogy az irányító rendszertani eszmék megválasztásánál az elme nem szabad, mint Kant a természetnek törvényt szabó eszmékről állította, hanem az eszmék a dolgokkal adatnak, különben nem juthat a nemzetgazdaságtan eleven és életképes rendszerhez,1 s elismeri, hogy a változások közepette a maradandóság is megállapítható, a tényleges történés az esetlegesség és a szükségképiség szövedékében jelentkezik a megértő szellemnek.1 2 Helyesen látja, az, hogy az emberek valamit elhatároznak s hogy elhatározásuk célszerű lesz-e, esetleges valami ; de az a mód, ahogyan határozniok és cselekedniük kell, hogy az a célnak megfeleljen, szigorú törvényszerűségnek van alárendelve. S elismerőleg idézi Sombart Aquinói Szent Tamást, akit különös tisztelettel emleget, s aki szerint nincs oly esetleges létezési mód, amelyben nem volna valami szükségképeni mozzanat is, mert ennek hiányában egyáltalában nem is létezhetne.3 Ha az «egyformaság elmélete» (Theorie der Gleichförmigkeit) alapján Sombart mégis csak tendenciákat, csupán a valóság jelenségeit egybefoglaló fogalmakat vél felállíthatni, melyekre empirikus eredetük miatt nem alkalmazható a törvényszerűség fogalma, önkényesen korlátozza a tapasztalati valóságból merített lényeg-fogalmak érvényét. Ha a változás közepette is változatlan törvényszerűséget állapíthatunk meg, úgy ez az objektíve adott különbség tudományelméletileg is feldolgozandó. A gazdasági élet történeti változásai dacára sem változik meg teljes mivoltában, a tudománynak az a feladata, hogy a változó és a változatlan, az esetlegesség és a lényeg határát megállapítsa. Habár a gazdasági élet történeti kötöttsége következtében a jelenségek közt nagyrészben csak szabályszerűséget és nem szigorú törvényszerűséget állapíthatunk meg, a változások közt is érvényesülő maradandóság indokolttá teszi, hogy bizonyos lényegi fogalmakat a közgazdaságtanban is elismerjünk. Jogosan állítja Heller Farkas: «Kétségtelen, hogy a közgazdasági élet alapjelenségei, a szükségletek, a csere, a pénz stb. az idők folyamán nagy változásokon mentek keresztül és a legkülönbözőbb alakokban jelentek meg. Alapvonásuk, lényegük mégis változatlan maradt, mert a lényeg éppen a mindenkorra kiterjedő közös vonásokban áll. így tehát semmi sincsen annak az útjában, hogy e jelenségek lényegével összefüggő törvényszerűségeket találjunk».4 Aligha elégíti ki a tudományos igényeket Sombart ama végső következtetése, hogy a szellemtudománnyá minősített közgazdaságtan sajátos művészi és bölcseleti tartalommal rendelkező alakok gyűjteménye, melyek mindegyike korának szelleméből kívánja a megértést. 1 I. m. 180. 1. 2 I. m. 272. 1. 3 Sum. Theol. I. q. 86. art. 3. 4 Közgazdaságtan. 1.3 Budapest, 1925. I. 26. 1.
