Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
200 KECSKÉS PÁL lása mellett a felesleggel rendelkező termelő feleslegét oly termény ellenében cseréli be, melynek maga hiányával van. A javak cseréjével meginduló forgalom, mely a csere-eszközök fejlődésével és a csere- kapcsolatok kitágulásával halad arányban, a társadalmi szervezés számára is folyton új feladatokat állít. És a munkamegosztással folyó termelés mellett társadalmi feladattá lesz a termelés eredményében való részesedés, a jövedelemeloszlás biztosítása is. Ily módon a gazdálkodás minden mozzanatát átszövi a társadalmi vonatkozás, egészében mint társadalmi, elsősorban mint a népközösségi, a nemzeti egység strukturális összefüggéseinek keretében végbemenő folyamat áll előttünk. A társadalmi életbe szövődöttsége révén a gazdaság is osztozik a társadalmi élet változásában. Az egymással kölcsönhatásban álló tevékenységekből egybeszövődő társadalmi élet nem merev, hanem folytonos alakulásban van, s ennek a gazdasági élet is alá van vetve. Különösen jelentős a gazdálkodás alakulására a jogrend. A tulajdon- viszonyok rendje, a közhatalomnak a gazdasági élettel szemben megállapított hatásköre, a társadalmi rendeknek a gazdasághoz szabályozott viszonya meghatározólag befolyásolja az egész gazdasági folyamatot. A társadalom általános struktúrájától függő kérdés, hogy vájjon a termelési javak és módok felett az egyén szabadon rendelkezik-e, vagy a társadalmi rendezés szabályozza-e azokat? A társadalmi viszonyoktól függ a termelt javak értékesítésének módja, a jövedelemeloszlás irányítása. Az értékesítés társadalmi feltételeinek különbözősége szerint a gazdálkodásnak majd a szükségletkielégítés, majd a nyereségszerzés az erősebben ható motívuma. A kettőt teljesen szétválasztani nem lehet, a gazdálkodás természete szerint a szükséglet kielégítésére irányul, de mellette a szabadforgalmú gazdaságban a nyereségszerzés motívuma is felmerül. A gazdasági tér zártsága, a társadalom rendi szervezete, a technika fejletlensége mellett a középkori gazdasági életnek a szükségletkielégítés volt fő törekvése, a feltételek változásával az újkori gazdálkodásnál a nyereségszerzés lépett előtérbe. Csak a kialakulásánál érvényesülő sokféle tényező figyelembevételével állapíthatjuk meg a gazdálkodás helyét az összkultúra keretében és határozhatjuk meg közelebbről az erkölcsiséghez való viszonyát. A középkori nagy gondolatrendszerek a gazdálkodást az emberi élet egyetemes összefüggései keretében szemlélték, a Summák erkölcsi traktátusaik során foglalkoznak az egyes gazdasági problémákkal (a kölcsön, szerződés, kamat, nyereség, igazságos ár kérdéseivel). A gazdasági életnek a világkereskedelmi kapcsolatok kifejlődésével történt fellendülése és az államok életében felismert szerepe irányítja rá az újkori tudományosság figyelmét a gazdálkodás önmagában való tanulmányozására, mely kezdetben csak a teológiához fűződő kapcsolatot lazította meg, de az erkölcsiséghez való viszonyt még iparkodott tekintetbe venni. Csakhogy az az erkölcsi nézőpont, amelyhez Quesnay vagy
