Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 199 szerzésére irányul, hanem a korlátolt mennyiségű «gazdasági» javak megszerzésével kapcsolatban merül fel. Különböző anyagi szükségletei folytonos ismétlődése mellett a kultúrával párhuzamban az ember szükségletei kielégítésük módját illetőleg is fokozódnak. A létfenntartás elemi szükségletein kívül magasabb kultúrfokon az anyagi ellátás tekintetében is kulturális és luxus-szükségletek is jelentkeznek. E szükségletek különböző sürgősségi fokot mutatnak, de valamennyien kielégítést kívánnak. A szükségletek sokféleségéhez képest a javak és a megszerzésükre alkalmas emberi munkaerő korlátoltak. E feltételek mellett a gazdálkodás a szükséglet-kielégítés ösztönös funkcióján felülemelkedő, értelmes, a szó teljes jelentésében kizárólag az embernek tulajdonítható tevékenységgé lesz, mert az eszközöknek a célhoz való értelmes viszonyítását, a szükségletek kielégítésének és a rendelkezésre álló javak sorrendjének a megállapítását, számítást, beosztást, a javak tervszerű felhasználását tételezi fel. A gazdasági tevékenység ez erősen szellemi minőségét fejezi ki a «gazdaságosság elve», mely a szükségletek sokféleségére és a javak és a munkaerő korlátolt voltára tekintettel a szükséglet lehető kevés eszközzel és áldozattal történő, de mégis lehetőleg teljes kielégítését, azaz a célhoz a legmegfelelőbb eszköz választását kívánja meg. A gazdasági tevékenység feltételeinek vizsgálatánál elsősorban a fizikai természethez fűződő szoros kapcsolat tűnik szembe. A gazdálkodás új anyagi javak előállítására, illetve a meglévők használhatóságának, értékének fokozására törekszik, melynek határát a természeti erők szabják meg. A természeti adottságok határozzák meg a termelés lehetőségeit és módjait. Függ a gazdálkodás a fizikai törvényektől a technikai eszközök fizikai feltételei tekintetében is. S függ a fizikától az emberi test révén is, melynek munkaerejét kénytelen igénybevenni s melynek szükségleteit kell kielégítenie. Azonban a fizikai erők még korántsem merítik ki a gazdálkodás egész körét, a gazdasági törvények nem azonosíthatók a fizikai törvényekkel. A fizikai természet csak egyik, de nem egyedüli feltétele a gazdálkodásnak. Már az emberi munka túlvezet a fizikai kereteken, mert nemcsak fizikai, hanem, ha különböző mértékben is, mindig szellemi erőkifejtés is. De a munka révén a gazdálkodás egyszersmind társadalmi jelenséggé is válik. A termelés eredményessége érdekében elkerülhetetlen a munkaegyesítés és a munkamegosztás, amellyel a gazdálkodás közösségi tevékenységgé és feladattá lesz. De a szükségletek is, az egyénhez kötöttségük dacára, a társadalom gazdasági kultúrájának megfelelő formában, tehát társadalmilag jellegzetten mutatkoznak. A szükségleteknek a társadalmi együttélés kereteiben való kielégítésének biztosítása szükségessé teszi a termelési javak birtokjogának, a tulajdonnak az illetékes társadalmi hatalom részéről történő rendezését. A termelési javak magántulajdon formájában való birtok
