Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
198 KECSKÉS PÁL a ténye is előtűnik. Az erkölcs nem maradhat autonóm terület, hanem összes metafizikai feltételeivel szoros összefüggésben áll az élet végső metafizikai eredetével és céljával. Azonban a teológiai erkölcstan tekintete az ész természetes fényénél szerezhető összefüggéseknél messzebbmenő távlatokba hatol, a természetfeletti világ magasságáig emelkedik. Nem veheti tudatlannak a kinyilatkoztatás bizonyságát, az emberiségnek a természetfeletti élet rendjébe emeltetését, s ebben az életrendben az élet végcélját az Istennel való szeretetteljes egyesülésben látja. Ez azonban nemcsak az örökkévalóságban bekövetkező állapot, hanem a kegyelem által már a földi életben kezdődő eleven valóság. Katolikus felfogás szerint az emberiség természetfeletti rendeltetése nem szakítja meg a természetes élet feltételeivel való kapcsolatot. Az áteredő bűn nem rontotta meg oly mértékben a természetet, hogy Isten eredeti szándékait képtelen volna kifejezni. Különösen társadalom-etikai kérdéseknél nagyjelentőségűvé válik a katolikus tan, mely szerint a természetfeletti rend nemcsak hogy nem semmisíti meg, hanem feltételezi a természeti rendet és azt megnemesítve magához emeli. Az Egyház mindenesetre egészen különleges, természetfeletti törvényeket követő közösségi alakulat. De az Egyház mellett megtartja sajátos léttörvényeit a közvetlen természeti célokat követő társadalmi élet is. Ennek élettörvényei a természeti rendben gyökereznek, társító tényezői az ember és a természet adottságaiban rejtőznek. Tagjainak a természetfeletti célra hivatottsága nem változtatja meg a természeti közösségi élet lényegi struktúráját, mert természeti és természetfeletti rend egymáshoz rendeltsége alapján azok az erkölcsi követelmények, melyeket a természetfeletti élet felállít, ennek keretében is megvalósíthatók. A természetfeletti elvek tehát nem szüntetik meg vagy függesztik fel a természetjogi követelmények érvényét, hanem ellenkezőleg, azokat feltételezik, azokon építenek tovább. Teljesen érthető tehát, ha a pápák szociális körlevelei, melyek a természetfeletti életcél irányába fordítják figyelmünket, annyira sürgetik a társadalmi élet természeti rendjének biztosítását s a természetjogra legalább is annyit hivatkoznak, mint a természetfeletti hitforrásokra. Katolikus világnézés mellett a valóság-rétegek különbségeik dacára is egymásba illeszkednek. A megkülönböztetésen túlmenő szétválasztás hamis és torzított képet ad a valóságról, mely lényegében összefüggő és egységes egész. Hogyan illeszkedik már most be és milyen helyet foglal el ebben az összefüggő egységben a gazdasági élet? A gazdálkodás az emberi létfenntartás anyagi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenység. Közvetlen célja a létfenntartásra alkalmas anyagi javak előállítása. A javak egyrésze korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. A gazdálkodás nem e «szabad» javak meg
