Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 197 dött szétválasztása és szembeállítása tárgyilag igazolt lenne, a katolikus erkölcstudomány, mely a természetfeletti eredetű és a természetfeletti cél felé irányító erkölcsi elveket a gyakorlai élet követelményeire alkalmazza, legyőzhetetlen akadályokkal találná magát szemben. Ha valóság és érték, élet és vallás, természeti és természetfeletti rend valóban egymással szembenálló ellentétek lennének, hosszú és ellentéteken át haladó utat kellene megtenniük a természetfeletti elveknek, míg a gyakorlati élethez érhetnének, illetőleg ide soha nem érhetnének, hanem csak a valóságos életnek a természetfeletti világtól való elszakítottságá- nak fájdalmas tényét tehetnék tudatossá. Habár a modern tudományosság szétválasztó törekvései a teológia számára is szolgáltattak hasznavehető megkülönböztetési nézőpontokat, az elkülönítés határát és érvényességi igényét a bölcseleti alapokra helyezett tudománykritika hivatott elbírálni. Gondolkodás és lét, valóság és érték viszonyának a kérdése, a valóság-rétegek összefüggésének a megállapítása a végső előfeltételeket vizsgáló bölcseleti kutatás problematikájához tartozó feladat. Ennek oldozgatása során bebizonyosodik a gondolkodásnak a lét rendjéhez igazodása, amellyel összefüggésben az érték is a valóság rendjéhez tartozó mozzanatnak nyilvánul. Hogy problémánk bölcseleti előfeltevéseit csak egészen röviden jelezzük, utalnunk kell arra, hogy valóság és érték összefüggését Kant ismeretelmélete lazította meg, mely a metafizikai megismerés igazoltnak vett lehetetlensége mellett az erkölcsi rend érvényének igazolását az ész merően a priorikus követelményeivel, a valósággal szembenálló értékeszmékkel volt kénytelen megkísérelni. De a szubjektivizmus és a velejáró ismeretelméleti szkepszis leküzdésével nyilvánvalóvá lesz az értéknek a valóságban való megalapozottsága. A dolgoknak az értelem által megismert szükségképeni lényege egyszersmind a cselekvés számára is irányításul szolgál, a kellőség a valóságos élet követelményeiben találja megfellebbezhetetlen igazolását. Az ismeretelméletileg igazolt összefüggést csak megerősíti az ellentétes álláspont leküzdhetetlen nehézsége. A cselekvés tartalmi igazolhatóságának hiányában ugyanis megdől a feltétlen szükségképeniség tárgyi igazolásának, érvényességének a lehetősége. A kritikailag igazolható metafizikai álláspont alapján az erkölcsi törvény nem mint a természet rendjén kívül álló világnak, hanem mint a lényegi természetnek a követelménye tudatosul, az erkölcsi törvények a természeti törvénynek, társadalmi vonatkozásban a természetjognak a jellegét öltik magukra. A természetjog és a természeti törvény azonban érvényességük teljes alapját csak a végső eredetükig menő visszavezetéssel találják meg. A valóság objektíve adott összefüggéseinek transzcendens síkra vezető nyomozása során az értelem a szükségképeni és örökérvényű törvény forrását Isten örök törvényében ismeri fel. Ezzel a felismeréssel élet és vallás bensőséges egymásrautaltságának
