Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET. A társadalmi reformtörekvések korát éljük. A megbillent társadalmi egyensúly helyreállítását célzó mozgalmak nagyobbrészt megegyeznek abban, hogy a bajok orvoslását elsősorban a gazdasági viszonyok, a megélhetés, a jövedelemeloszlás feltételeinek javításán akarják kezdeni. Az orvoslás módját illetőleg pedig, ha mutatkoznak is eltérések, a reformtervek abban is meg szoktak egyezni, hogy megelégszenek a tüneti kezeléssel. Törvények, rendeletek, esetleg társadalmi szervezkedés szerepel a javaslatokban, s csak ritkán hatolnak a bajok mélyebb eredetének a feltárásáig. A szakköröket és a közvéleményt aránylag még csekély mértékben hatotta át a gazdasági életnek az élet egyéb területeivel, különösen az erkölccsel fennálló kapcsolatainak a tudata. Ennek a felszíni tájékozódásnak a kialakulásában elméleti oldalról kétségtelenül jelentős része van annak, hogy a 18. század óta önálló tudománnyá fejlődött közgazdaságtan a specializálódással arányosan mindinkább elvesztette az erkölcsi élettel való szorosabb kapcsolatát. S a világnézetileg jellegzett, egymással mérkőző gazdasági rendszerek, a liberalizmus és a szocializmus is találkoznak az a-moralis kiindulásban, a gazdasági élet magasabb erkölcsi követelményektől függetlenített szemlélése, illetve az egész emberi életnek a mechanikus törvény- szerűségűnek tartott gazdasági élettől való függésbe hozása tekintetében. A gazdasági élet erkölcsi kapcsolatainak meglazítása voltakép részjelensége az újkori világszemléletet általában jellemző szeparatisz- tikus törekvéseknek. Megkezdődött ez már a természetfölötti tájékozódástól elhajló renaissance és humanizmus korában, mely transzcendens vonatkozások helyett a világrendet belső, immanens törvényeiből iparkodott megérteni. Nyomon követte a gyakorlati életnek a vallástól való szétválasztásának tendenciája. S hogy az erkölcs még jobban eltávolodott a gyakorlati élettől s különösen annak oly változékony, folytonos alakulásban lévő részletétől, aminő a gazdasági élet, abban legalább is a tudományos és elméleti előfeltételek szempontjából, a valóság és az érték rendje éles szétválasztásának, sőt szembeállításának is jelentékeny része volt. A valóság rendjétől elszakított erkölcsi norma merően ideális követelménnyé minősített mivoltában elvesztette a gyakorlati élethez alkalmazkodás hajlékonyságát s ezzel hatékonysága is nagyot csökkent. Ha a valóság-rétegeknek a szellemtörténeti fejlődés során kiélező-
