Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Tóth Tihamér: † Mihályfi Ákos
194 t MIHÁLYFI ÁKOS tete lobog, mint éltető fuvallat Krisztus lelke áramlik. Mikor az Orsz. Kát. Nagygyűléseken, mint azoknak ünnepelt szónoka, tüzes beszédekkel lelkesített a katolikus sajtó, a katolikus egyetem és a katolikus jótékonyság érdekében ; mikor hangyaszorgalmú erudi- cióval készített nagy köteteit írta «A papnevelés történetéiről, «Az Igehirdetés»-ről, a «Nyilvános istentiszteletiről és «Az embeiek megszenteléséiről : szavát és tollát mindig a szentpáli gondolat varázsa tartotta igézet alatt : «Mihi vivere Christus est» (Phil. 1, 21.). És minthogy Krisztusért dolgozott, mindig Vele is dolgozott. Hogy ennyi idegemésztő munka között is meg tudta őrizni nyájas kedélyét, szelíd humorát és fölülmulhatatlan kollegialitását, annak éppen ez volt a titka. Ha páratlanul tevékeny életének eredményeit kutatjuk, meg- illetődve vesszük észre, hogy alig van ma kivirágzott katolikus gondolatunk, amelynek palántáját ő is ne öntözte volna, alig van ma harcoló és világító tolla a diadalmas világnézetnek, amelyben nem az ő olaja égne. Mikor, mint fiatal cisztercita teológiai tanár, a fővárosba került — a múlt század utolsóelőtti évtizedében — éles tekintete fájdalmasan vette észre a katolikus sajtó terén mutatkozó kiáltó hiányokat. Főként erősen kiütközött az intelligencia számára szerkesztett folyóirat hiánya. Ma már fölmérni is alig tudjuk annak jelentőségét, mikor végre megjelent a «Katolikus Szemle» első száma a Szent István-Társulat kiadásában. Hamarosan Mihályfit bízzák meg szerkesztésével és ő vitte is a nehéz munka terhét mindaddig, amíg végkép megromló szeme miatt képtelenné vált a nagy feladat betöltésére : 38 évig ! Ugyancsak kivette részét az Uj Lap megteremtésében, a Családi Regénytár, majd a Szent István Könyvek létrehozásában. Együtt dolgozott Pálffy Pálnéval és Károlyi Sándorral az első katolikus szociális megmozdulásban, nemkülönben nagy érdemei vannak az Országos Katolikus Szövetség létrejövetelében. Külön hasábokat érdemelne az új szentírásfordítás körül végzett munkájának méltatása. Egyenesen hihetetlen az a kimerülést nem ismerő munkakészség, amellyel a fordító bizottság minden ülését hosszú éveken át végigelnökölte és maga is állandóan bekapcsolódott a fordítók fárasztó tárgyalásaiba és egyeztető munkájába. Egész életét a papnevelésben töltötte ; de szóbeli tanításánál, lenyomtatott könyveinél is maradandóbb eredményt váltott ki életének példája, lankadatlan munkakedve, utolérhetetlenül pontos kötelességteljesítése, mely követésreméltó példa gyanánt lebegett
