Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 187 Allo a cpavspcoiMjvai 8st kifejezést így fordítja : «il faut que nous soyons exposés» (nálunk : «meg kell jelennünk»), 5, 13-ban pedig az ègéowjiisv igét elragadtatásra, nem esztelenségre magyarázza. — Végre 13, 5. 7-ben Allo az 48óxt|iot szót így fordítja : «incapables de faire vos preuves», míg mi e szót a «méltatlan» kifejezéssel adjuk vissza (Vulg. «reprobi»). Magyarázatunkban a legnagyobb eltérés ott van, hogy Allo Kor. I. és Kor. II. közé Szent Pálnak egy korintusi látogatását és ezt követőleg egy számunkra elveszett levelét helyezi. Mi megemlítjük ezt a véleményt, de a mellette felhozott érveket nem tartjuk döntőknek. — Ezenkívül «a test ösztöne» kifejezés (12, 7.) magyarázatában az új magyar fordítás Nagy Szent Gergellyel, valamint a középkornak és az újkornak legtöbb latin magyarázójával jár egy úton, bár a magyarázatban megemlítjük azt is, hogy egyes újabb magyarázók Szent Pálnak valamely betegségére gondolnak. Allo kommentárja Kor. 11-höz a katolikus szentírástudománynak nemes büszkesége, és ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy mekkora gondot fordít a katolikus biblikus tudomány arra, hogy a szentírásnak gazdag kincsei az egyház gyermekeinek, sőt minden, a biblia iránt érdeklődő embernek közös kincsévé legyenek. Pataky Arnold. Michels, Thomas, O. S. B.- Das Heilswerk der Kirche. Ein Beitrag zur Theologie der Geschichte. Pustet, Salzburg 1935. A liberalizmus korszaka elmúlt. Egy-két emberöltővel ezelőtt még az államot úgy szokták tekinteni, mint az emberi együttélés történelmileg kialakult formáját, melynek létjogosultságát épen a történelmi fejlődés bizonyítja ; ezenfelül objektív jogalapot keresni az állam részére, épen oly érthetetlen dolog lett volna a liberalizmus előtt, mint egy objektív igazságosság és egy objektív jog keresése, mely nem történelmileg kialakult, helyhez, időhöz és körülményekhez kötött valami, hanem mindig, mindenütt és minden körülmények között érvényben van. Ma már mindenütt ilyen objektív jogalapot keresnek, legyen ez a gazdasági egyenlőség és az emberiség földi, anyagi boldogulása, melynek, a kommunista felfogás szerint, minden egyéni érdeket és minden szellemi értéket szükség esetén fel kell áldozni — legyen ez a «nemzeti szellem», melynek szolgálatába az erkölcsöt, az igazságot, sőt a vallást is kell állítani úgy, hogy erkölcsileg csak az jó, ami a nemzetet szolgálja, igaz csak az, ami a nemzeti szellemnek megfelel, sőt igazi vallás csak az, mely «artgemäss», azaz a nemzeti szellem szükségleteit kielégíti és annak megnyilvánulását elősegíti. Mi, keresztények, sem az emberiség földi boldogulását nem tekinthetjük főcélnak, sem a nemzeti szellemet, akármilyen nagy értéknek tartjuk is, nem ismerhetjük el legfőbb értéknek, melynek még a vallást is alá kellene rendelnünk. De másrészt el kell ismernünk azt, hogy helyes az a modern törekvés, mely az állam auktoritását a legfőbb értékekből, vagy a legfőbb értékeknek vélt eszmékből és célkitűzésekből származtatja, és nem elégszik meg a liberalizmus tisztán történelmi és utilitarista államfelfogásával ; mi tehát hogyan tekintjük az államot? Erre a kérdésre óhajt választ adni Michels könyve, még pedig úgy,
