Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
180 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN pontossággal és a tőle megszokott ákribiával arra törekedett, hogy : 1. a legszorosabb kapcsolatot tartsa fönn a nyelvtani anyag meg a közölt szövegek és a glosszárium között ; 2. helyes érzékkel mindig az ismert héber nyelvi anyagból indul ki és úgy vezet rá a szír nyelv sajátosságaira. A szerző t. i. azokat a hallgatókat tartja elsősorban szem előtt, akik karunk szabályzata értelmében először két féléven át hébert hallgatnak, aztán foglalkoznak a szír nyelvvel. Az eltéréseket a héber és a szír nyelv között a sémi összehasonlító nyelvészet eredményeinek igen érdekes felhasználásával teszi érthetővé a szerző. A szorosan vett nyelvismereti és nyelvtani részt (1—65. 1.) követik a szövegek (66—78. 1. : kivétel nélkül az ó- és az újszövetségből), majd a könnyen használható glossarium zárja le a munkát. A glossariumban az egyes szavak után utal a szerző a megfelelő nyelvtani szabályra, megmondja, hol fordul elő a szó a szemelvényekben és megnevezi a szónak egyéb sémi nyelvekben előforduló alakját. Mivel feltétlenül megbízható szír szentírási szövegalapúnk nincs (a Pesittónak mind a mai napig nem készült el a kritikai kiadása), a szerző az ószöv. szövegeket a Lee-iéle kiadás (1823) nyomán közli, a két újszöv. szöveget pedig az Angol Bibliatársulatnak 1919. évi kiadása nyomán. A szerző tud. exaktságát jellemzi, hogy az újszöv. szöveghez a jegyzetben mellékelte a Codex Sinaiticusban foglalt régibb szír fordítás eltéréseit is. (Agnes Smith Lewisnak 1910-es kiadása alapján.) A szöveg alján is folytonos utalás történik a grammatika megfelelő szabályaira. A helyzet úgy kívánta, hogy a nagy anyagot rövidre kellett fogni, és ez egy embernél, aki természeténél fogva alaposságra és teljességre tör, feltartózhatatlanul erős komprimáltságra vezet. Az ebből származó nehézségeket azonban a vezető tanár bölcsesége könnyen eloszlathatja hallgatóinál. Nyomdai nehézségek miatt kézírással készült a munka. Elképzelhető, hogy az írásjegyek precíz kirajzolása mennyi időbe és fáradságba került. Bizton reméljük, hogy Aistleitner prof. hallgatói nemcsak hogy hálásak lesznek a nagy didaktikai érzékkel készült kézikönyvért, hanem belőle buzdítást és okulást is merítenek a tudományért való önzetlen munkálkodásra. Iványi János. Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig. Kalocsa, 1936. — 683 lap. A magyar biblikus tudomány Nesztora, ki immár közel félszázaddal ezelőtt állott a szentírástudomány magyar művelőinek sorába, még most sem pihen meg a munkától. 1933-ban jelent meg hatalmas könyve : «Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről», mint II. kötete a «Zsidóság és kereszténység a múltban és a jelenben» c. nagy művének, most pedig a fáradhatatlan szerző e műnek I. kötetét adja a magyar olvasó- közönségnek a fent idézett cím alatt. A szerző — igen helyesen — különbséget tesz az orthodox zsidó felfogás és a modern zsidóság között. Az első csoport ma is azzal a megvetéssel, sőt gyűlölettel viseltetik a názáreti Mesterrel szemben, mint az evangéliumi
