Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: Mózes a középkori misztikusok és az ókori filozófusok megítélésében
MÓZES A KÖZÉPKORI MISZTIKUSOK MEGÍTÉLÉSÉBEN 155 szokásairól, törvényeiről is. Ezek is jobban felelnek meg az eredeti emberi természet tisztaságának és tökéletességének és mivel ez éppen az ősember természet-közelségéből fakad, egyúttal a természet kozmikus rendjével is összhangban állnak. Ugyanaz az isteni áMjD-sta xal xàjjtç, mely a természetet élteti és kormányozza, hatja át ezeket is és így joggal isteni törvényeknek mondhatók ezek a törvények. Ha tehát a legősibb törvényhozók azt mondták, hogy az istenek nevében hozzák ezeket a törvényeket, akkor ez nem hazugság volt vagy ügyes fogás, mellyel a nép engedelmességét akarták biztosítani maguknak ; igazuk volt, amennyiben tényleg az az isteni erő, mely a kozmosz rendjében működik és mely akkor közvetlenebb módon is hatott az emberi lélekre, sugallta nekik azt, amit hirdettek. Ezért kapcsolódik mindenütt a legrégibb törvényhozás az Istenek jóslataihoz is, amint Lykurgos Pythiától hozta a törvényeit és amint Minos az idai barlangból hozta Zeus parancsolatait és azokat hirdette az embereknek.1 Jobbak is, tökéletesebbek is ezek a törvények, mint azok, melyeket a mai emberek hoznak. Hiszen már eredetüknél fogva közelebb állnak ahhoz az isteni ősforráshoz, melyből minden rend, minden harmónia származik az egész világon, — ugyanis az az isteni erő sugallta őket, mely még töretlenül és a kultúrember bűneitől el nem tompítva élt az ősember lelkében — és így jobban is kell tisztelni őket. Oportet — mondja Cicero a fent idézett helyen — ritus familiae patrumque servare, id est, quoniam antiquitas proxime accedit ad Deos, a dis quasi traditam religionem tueri (de leg. II. 11, 27). 3. Mózes Poseidoniosnál. Ennek a filozófiai meggyőződésnek az alapján kezdte Poseidonios kutatni a régi hagyományokat, az ősi mondákat és szokásokat, a primitív népek vallásait és jóslási módszereit, törvényeit és intézményeit. Nemcsak a régi görög és kisázsiai mithologiát dolgozta fel abból a szempontból, hogy ezekben a mesékben mithikus és allegorikus formában rejlenek az ősi népeknek a természetről és a világról alkotott nézetei és meggyőződései,2 amint ezt még Strabonnál olvashatjuk (466—474), nemcsak egy ősrégi föníciai bölcsnek (állítólag még a trójai háború előtt élt), Mochosnak a tanítását kutatta fel, hogy ezzel azt bizonyítsa, hogy az atomelmélet már abban a korban is megvolt (Strabon 757 Cas.) — de maga is elment a kelták országába, hogy a híres druidákról köz1 Az idevonatkozó példák felsorolása, melyet Strabonnál találunk (762 Cas.) szintén Poseidonios szellemét árulja el. Mennyivel más ez mint Strabon felfogása, melyet a mű bevezetésében közli (19/20 Cas.). * rais ó r.spi xffiv S-sáiv Xó"fO{ &pya.i.a- èJsxàÇet Sója; v.al pû&ooç, alvtxxopsvmv xffiv rcaXatffiv át; slyov èvvoia; çuawà; népi xffiv npa'fiiá'íuv v.ai npoaxiá-évxajv ást xot; Xó-jot; xöv iiüé-ov (Strabon 474 Cas.).
