Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: Mózes a középkori misztikusok és az ókori filozófusok megítélésében
156 IVÁNKA ENDRE vetlen tudomást szerezhessen, melyek élő bizonyítékai voltak az ő elméletének, hiszen azt a három hivatást, mely a népek szellemi életében más-más szempontból vezető szerepet játszik, ők még elválaszthatatlan eredeti egységben látták el : a pap, a költő és a (mágikus erőkkel rendelkező) természettudós hivatását ; ennél semmi nem bizonyíthatta volna jobban azt, hogy az ősembernél a vallásos magatartás a világgal szemben, a kozmosz-isten imádása egy volt a természet megismerésével és kutatásával, és hogy ez viszont a közvetlen átérzés, a költői intuíció révén történt. Ez az utazás nagy vállalkozás volt abban az időben, amikor a kelták még teljesen független és félvad életet éltek, annyira, hogy akkor még az elejtett ellenségeik koponyáit szokták a házaik kapuihoz szögelni : «Eleinte rosszul esik ezt nézni, de az ember idővel még ehhez is hozzászokik» — mondja Poseidonios (Strabon 198 Cas.), akinek a kelták viseletéről, életmódjáról és népjellegéről adott leírását joggal az ókori néprajz remekművei közé szokták sorolni.1 Ha mindezt megtette Poseidonios a kutatásai érdekében, ha ilyen távoli helyeken járt, ilyen régi, majdnem feledésbe ment adatokat, mint Mochos tanítását, gyűjtött össze, hogy az ő felfogásának bizonyítékokat szerezzen és az ősember vallásáról és világnézetéről tudomást nyerjen : feltehető-e, hogy Poseidonios figyelmét elkerülte volná az Ótestamentom, mely két okból is tarthatott igényt az ő legnagyobb érdeklődésére : egyrészt azért, mert egy barbár népnek a legősibb korokba visszanyúló történelmi emlékeit őrizte meg, régi, letűnt korszaknak szokásait és életviszonyait írta le ; másrészt azért, mert egy törvénykönyvet tartalmazott, mely az Istentől adott törvényként lép fel? Ez már azért is valószínűtlen, mert az Ótestamentom Poseidonios korában már görög fordításban is megvolt és a zsidóság épp ott, ahol görögök között élt, maga is ebben a fordításban olvasta és használta a Szentírást.1 2 De két bizonyítékunk is van arra, hogy Poseidonios ilyen értelemben foglalkozott Mózessel és az Ótestamentommal. A ne.pl ôtjajoç c. stíluskritikai és irodalomtudományi mű, melyről már régen megállapították, hogy a költészetről vallott nézetei sok tekintetben Poseidonios befolyására mutatnak, a ityoç, az ünnepélyes, magasztos stílus példáit felhozva, közvetlenül Homeros egyes helyeinek idézése után azt mondja : «De a zsidók törvényhozója sem volt közönséges ember, aki az Istenség erejét méltó módon tudta felfogni és kifejezésre juttatni, amikor mindjárt a törvénykönyv elejének azt írta : Monda az Isten : legyen világosság és lett világosság.»3 Annál is inkább 1 Lásd erről különösen K. Reinhardt «Poseidonios» c. könyvét. 2 Ennek érdekes bizonyítéka a két Rheneiából származó felirat. Lásd Deissmann Licht vom Osten 2325. * Kspl 8'Jjouj IX 9. xaúxr, v.aX 6 xrâv ’IouSaícov 9-sa|io9-éT7)s, oöx à xox&v ávijp, èîtstSvj x íj v x o 0 D-síou 8 6 v a [i i v xaxà xtjv ájictví}, âxu)p7]as xájécpijvsv, s69-ö; év zfj sEaßo/.ij "fpá'iac; xffiv vö|i(flv. ..
