Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: Mózes a középkori misztikusok és az ókori filozófusok megítélésében
MÓZES A KÖZÉPKORI MISZTIKUSOK MEGÍTÉLÉSÉBEN 153 nél is, melyek ezeknek az ősi koroknak életformáját és gondolkodás- módját a mai időkig megőrizték,1 Poseidoniosnak ez a felfogása az egész késői ókor kultűra-elméletét és kultúra-felfogását alapvetően befolyásolta. Juvenális a VI. szatírájában írja le az őskor emberét, aki barlangokban élt, melyek sötétsége úgy a gazdát, mint marháját védelmébe fogadta, lombból vetett ágyon aludt, melyet vadállatok bőrével letakart ; de a tiszta erkölcs, mely ma elhagyta a világot, akkor még élt az emberek között quippe aliter tunc orbe novo caeloque recenti vivebant homines, qui rupto robore nati compositive luto nullos habuere parentes (VI. 11—13), mert a föld fiatal volt akkor és új volt az ég, mely alatt az emberek éltek, akik szülők nélkül a sárból keletkeztek vagy tölgyfák törzséből pattantak ki.1 2 3 Ugyanez a poseidoniosi meggyőződés Strabon szavaiból is beszél, aki Aischylos versét (&W ÏTtTcàxijç ßpiüTfjpsg eővopoi Sxófl-at — a lósajtevő igazságos Szkithák) említve, azt mondja a barbárokról, hogy «a mi életmódunk (6 xafKVjpaç ßto?) már majdnem mindenütt a rosszabbá való változást vonta maga után, megismertetve a barbárokkal a luxust, a csalást és a kapzsiságot.. . Még a kereskedelem is, mely látszólag a civilizációt előremozdítja, az erkölcsöt rontja és ravaszságra tanítja az eredetileg egyszerű és nyílt embereket (Strabon pg. 301 Cas.). Az az egész Rousseau-i hangulat, mely Tacitus Germániájában uralkodik, szintén csak Poseidonios szellemének a hatása. Nemo illic vitia ridet, nec corrumpere et corrumpi saeculum vocatur (Germ. 19). Itt is, mint Strabonnál, a barbár és a kultúrember tudatos szembeállítása. A primitív ember természet-közelsége azonban nemcsak abban nyilvánul meg, hogy erkölcsi akarata tisztább, nemesebb, közelebb áll ahhoz az eredeti tökéletességhez, melyben az ember orbe novo caeloque recenti először jelent meg a világon ; a primitív ember abból a szempontból is szorosabb kapcsolatban áll a természettel, hogy a lelke könnyebben nyílik meg azon titokzatos erők előtt, melyek az egész világot áthatják és a auproxO-Eta szálaival fűzik össze organikus egységgé, rendezett harmóniává. És így azt mondhatjuk, hogy az Istenséghez is közelebb áll a lelke. Mert az Istenség ereje az, mely a 1 Meg se kell említenem, hogy Poseidonios, mivel ezt a gondolatot legelőször tervszerűen alkalmazta (hogy tudniillik a primitív népek kulturális állapotai a régebbi korok állapotainak felelnek meg), míg ezt azelőtt csak itt-ott használták fel egyes dolgok megmagyarázására (például Thukydides a művének első fejezetében), joggal nevezhető a tudományos néprajznak mint kultúratudománynak az alapítója. 3 Hasonló elképzelést találunk Vergiliusnál (Aen. VIII. 315) és Home- rosnál is (Od. XIX. 163).
